2016. május 18., szerda

Mióta falun lakunk, egyre többször kerülget a rosszullét...

A napokban sikerült megint haladni egy keveset. Elkészült a tojótyúkoknak, vagyis jércéknek, mert még fiatalok, a helyük. Talán a jövő hónapban ki is mehetnek már.
A húscsibék már két hete tápmentesek, és hétvégén szeretnék már próbálni belőlük, vagyis csinálni egy próbasütést :D
Az új fejőskecskével is jól haladunk,persze ha sikerült elfogni, ami még mindig igen változatosan megy.
Ez úgy  van, hogy ha ő eldönti, hogy engedi, akkor el lehet kapni. Addig meg szivat bennünket a karámban körbe-körbe.
Amikor nagyon éhes, akkor az első kör után bemegy a beállóba és odasétálok , nyakon fogom, aztán megy minden az előírtak szerint.
Ha nem éhes.... hát akkor már egy pólóban állok neki a fejésnek, mert mire elkapom leizzadom magamról a pulcsikat.
Fárasztóan makacs minden kecske...ez meg pláne, de több,mint másfél liter tejet ad reggel, szóval csendben maradok és fejem holnap is.
Azért előnye is van a reggeli rohangálásnak: Egyre kevesebbet vagyok rosszul a fejésnél.
Amikor kikerültünk és hirtelen megsokasodtak a tennivalók, bizony nehezen bírtam a lépést tartani.
Kapkodtam a levegőt, mire végigjártam a kertet.
Most már jobb. 65 kg vagyok, szépen folynak le a kg-ok is. Erősödik a lábam. ..a kezem..a tüdőm.
Nem azért nem bírtam ám, mert beteg vagyok vagy ilyesmi, csak simán városi kondim volt.
Már alakulok...

Most már egészen más miatt kapok a szívemhez.
Általában a gyerekeim miatt.
Adott egy nagy udvar, kerítés nélkül, 3 bátor, mozgékony, kíváncsi gyerekkel.
Akik, ha éppen nem a farakás tetején mászkálnak, akkor az udvaron utcán bicajoznak, keresztül-kasul. ( egy szerencséjük, hogy bicajjal a veteményesemen még nem tekertek át)
A frász kerülget már attól is, ha arra járkálnak.
Ma pl. a hetekkel ezelőtt kiültetett fűszernövényeimet kotorták ki.
Épp hogy beindul szerencsétlen metélőhagyma is, hát nem abból dagonyáztak ma délután??
B@..........
De .
Agyam eldobom..
Én melózok vele, öntözgetem, ezek a .... gyerekek.... pedig két lapáttal szétkenik a gyerekasztalon.
Apró kis hajtásokkal együtt.
Szentségeltem egy sort. Közben Apjukkal kapáltuk a botrányosan gyomos kertet.
Fél szemünk Nimin volt, másik meg a szúrós vackokon és a hagymákon. ( a répa kész..takarmányrépa is, krumpli is, borsó is, babok egy része is...de a hagyma nem látszik ki)
A paprikát és paradicsomot megpróbáljuk megmenteni.
Csináltunk egy kis elkerített részt, amibe kiültettük azt a pár nyomi palántát, amit idén sikerült összehozni, aztán beszórtuk szalmával. Ahogy nőnek kerül majd rá pár réteg még. A célunk, hogy elnyomjuk a gyamot. Jövőre másabb rendszerben, de ezt is továbbfejlesztjük.
Addig marad a kézi gyomirtózás,azaz a kapa! Legalább napszagú leszek. Azt szeretem :)
Vegyszert nem szeretnénk használni.
 Épp elég, hogy a kapálástól izomlázam van reggelre, nem akarok még a vegyszerektől is rosszul lenni.
Szóval haladtunk a kertben is, már amennyire időnk engedte, meg a gyerekek.
Nimi drágám , nem csípi, ha nem rá vigyázunk. Mindenfélét kitalál, hogy rá figyeljünk.
Ma is követem, mint tyúkanyó a kicsiket, mentünk megsimogatni a kint legelő Bekecskénket, halál nyugalommal állok mellette, míg simogat, majd a következő pillanatban már a kerticsapnál mosom a gyereket, mert egy laza mozdulattal felemelte a kecske farkát és kiszedte az ott lifegő kecskebogyót.

Szerintetek, milyen sűrűn vettem a levegőt?
És az Apjuk?
Pont ott álltunk, mind a ketten...
Szerintetek fogunk még "megnézheted a fogaimat Nimike! " játékot játszani??
Én egy darabig most biztos nem engedem a számban kotorni a gyereket!

Percekkel előtte kiabált a Lóri a telek másik feléből, amikor épp a ganékupacról húzta le Nimit, hogy:
Anya! a Niminél nyúlkaki van!

Az agyam bugyog.
Nem elég, hogy a fürjeknél segédkeznek...és összetapogatnak minden szart vackot.
Neeem.

És ez azóta tart, mióta kint vagyunk.
A szapora szívverés, gyors légzés, rosszullétek...
Mi lesz velem, ha terhes leszek?!

Még néhány ilyen pillanat és . ...hát nem is tudom.
Pedig nem vagyok ám paramami, csak a "kifelé menetes" dolgoktól hessegetem el a gyereket.
Engedem simogatni az állatokat, túrhatják a földet is meg ilyenek.
Tudjátok... de mindennek van határa.

Na!

Mutatok valami kézimunkát is, nehogy valaki rosszul legyen a történteket olvasva.



A tavaszi ajtódíszünket lecseréltem nyárira. Teljesen saját munka.
Nem nagy cucc, és maradék anyagból van, de én pont ilyennek szeretem.

Aztán megindultak bent is a munkálatok.
Bodzás üdítőt készítettem. Most is ázik egy adag.
A szörp is tervben van. Itt a falu szélén, ahol lakunk, van egy földes út az utcánk végében.
Félúton tele van hatalmas bodzatányérokkal.




A szörp tehát a következő projekt, számomra még ismeretlen terület.
Bár a túró is az volt.
Korábban már ugyan megpróbáltam egyszer, de nem jött össze. Most sikerrel jártam.
Nem kecsketejből. ( az nem sikerült. Most elraktam még egy adagot, abból is aludni, hátha ez összejön.)
Ez pedig, tehéntejből készült. Hamarosan talán sikerül ezt is házi tejből csinálni, találtunk egy forrást itt a környéken.
Addig marad a tehenészeti friss tej.
Mindenkinek ajánlom egy próbára, mert ugyan árban kicsivel többre jön ki, mint a bolti, de ízre meg sem közelíti azt.








A lényeg, hogy 5-10 liter tej alatt nem szabad nekiállni .
Főleg, ha ennyien vannak, mint mi.

Szeretek itt próbálkozni.
Apjuk is támogat. Nem vág fejbe, ha kiöntök a csapba pár liter tejet.
Vagy végigfolyatom a konyhapulton, tűzhelyen, páraelszívón!! a friss savót.
Segít szűrőt fogni, vagy gyerekeket őrizni, ha projekt van.
Vagy összeszorított szájjal viseli, ha valamit rendelek a netről vagy szerzek valamit, mondjuk állatot.

Nélküle nem menne.
Semmi sem.

( jajj tudom, hogy el fogja valamikor olvasni: imádlak ám! és tényleg nem menne, ha nem támogatnál vagy nem szólnál, hogy :
Te Betti, mit szólnál , ha azt mondanám, nőnek a gombáid!

Ő vette észre, hogy megjelentek a laskagombakezdemények az egy hónappal ezelőtt bekevert zsákon.
Remélem hamarosan , szüretelhetem.)

Szóval kössz Apjuk, csinálok is még csokis túrós gombócokat Neked!
<3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése