2016. október 10., hétfő

Mostanában itt a világ közepén


Szeptemberben megindult a suli, ovi. Így napjaim nagy része azzal megy el, hogy sipánkodom a korai kelés miatt.
Nem megy. Nem szeretek korán kelni. Főleg, így a 24. várandóssági héten. Bár, ha jól emlékszem az első hetek álmosabbak voltak.  Kicsivel 6 előtt ébredek, aztán keltem a 3 gyereket. Ilyenkor Apája, már dolgozik.
Összeszedjük magunkat, kisebb nagyobb összezörrenésekkel, mert hogy nem csak én nem szeretek korán kelni, hanem a gyerekek is nyűgösek ilyenkor. Pedig komolyan mondom, szinte minden nap kidőlnek fél 8ra. ...8-ra. A legkisebb van, hogy tovább dünnyög az ágyában, de ő joggal, hiszen délután nagyot alszik. 
Aztán komótosan, 10 másodperc alatt bevágódunk a kocsiba és kirepülünk a buszmegállóhoz...ami itt van egy saroknyira, de jobbnak látom most az autós megoldást. Ennek több oka is van:
- ki kell vinni Csengét a buszra...a másik faluba jár iskolába. Innen kb. 5 perc kocsival, de buszozik, mint a legtöbb társa. 
-MAjd el kell vinni Lórit oviba.
- közben jön velünk Nimi is, aki ugye még nincs 2 éves. 
-akit gyakran úgy kapok ki az ágyból, hogy kész a két nagy, és hopp indulunk...
-gyakran beteg valamelyik, így meg pláne nem hurcolom őket....
-én 2 4 hetes vagyok , és nincs kedvem végig rohanni így a falun egyre nagyobb hassal.
-plussz ehhez jön hozzá, hogy kocsival 20 perc alatt végzünk, gyalog több lenne, kb. duplája....itthon pedig még reggel várnak az állatok és a főzés is.
Így idén még kocsizunk reggel és pont.
Nem mondom, hogy olyan idilli, mint elképzeltem. Sőt...
Gyakran reggel csendben iszogatom a teámat, a gyerekek még alszanak, én pedig azon álmélkodom, hogy milyen jó is lenne reggel a friss őszi levegőben kint sétálni , míg eljutunk a buszra, oviba...
Aztán rádöbbenek, hogy a félúton már zokogna Nimi, mivel ő addigra megéhezne, az út másik felén én zokognék, mert fáj valamim, vagy mindenem.....vaaagy a másik kettőt noszogatnám, nehogy lekéssük a buszt.
Na de majd ha kitavaszodik :D :D 
(persze tudom, akkor meg majd az újszülött lesz a kifogás.)
Mindegy is, lényeg, hogy valahogyan eljutunk reggel a megfelelő intézményekbe, én meg elkerülöm a diliházat, remélem a kórházat is, februárig. 
majdnem 8-ra érünk reggel vissza Nimivel. Ilyenkor őt etetem meg, gyakran újra magamat is, aztán megyek az állatokhoz.
Olyan régen akartam már mesélni, hogy milyen szépen betörtük a kis szarvas kecskénket. Az új fejős anyát...olyan régen, hogy most meg már ott tartunk, hogy apasztanak.
Majdnem 2 hete elkezdett apasztani a 3 anyakecske. Addig reggel 3 kecskét kellett megfejnem.
Most van az ivarzás, sőt lehet vemhesek is már, mert a két kis bak velük maradt. Nem vágtuk le őket....még.
Elvileg ivarérettek már, szóval, ha minden igaz és idén vemhesülnek a kecskék, akkor februártól 5 anyától lesznek kicsik.
Ez 5 fejőskecskét jelent majd. 
Szóval elkezdett apadni a legrégebbi kecskénk Bekecs. Majd Füli követte, így 2 hét alatt őket már csak ellenőrizni hozom be reggel, hogy lássam, rendben megy-e az apasztás.
1 fejős anyakecskénk van. Az is apaszt, de amíg Niminek jut tej, addig fejem . Legalább ő még kecsketejet kapjon.
Mi pedig találtunk a másik faluban egy házi tehéntej beszerző helyet, így onnan van most tejünk.
Érdekes egy dolog ez.
Képzeljétek el a helyzetet, hogy heti háromszor hozzák a tejet, este. 
Általában 3 litert, de ma este pl. 4,5 liter jutott, szombaton pedig 10 liter.
Úgy beszéltük meg,ha van plussz akkor hozzanak, feldolgozom. Így este 7 körül, amikor kinézek az ablakba, kíváncsian várom, hány üveg van kint. Ugyanis az ablakba teszik le, mert sietnek is, meg hát nem mindig tudnék én sem ajtót nyitni.
Olyan érzés ez, mint a Mikulást várni. Kinézegetek néha, még semmi, aztán egyszer ott a csomag. 
Már a gyerekek is figyelik, mikor jön a tej! Ma Apjuk kint hagyta az ajtó előtt a lovaglós csizmáját szellőzni, mert ma lovaglós napja volt, mondtam is neki, nehogy meglepődjön és abba kapjuk a tejet máskor.

Eddig itt volt minden reggel a friss tej, most várjuk, mikor kapunk....mennyit kapunk...
Amikor meglátom az üveget, akkor dől el, hogy mi készül belőle. Ha jön a nagy "liter" , akkor sajtozunk, vagy most túró is készült. Akkor este még ott a tennivaló, mert hát be kell kultúrázni, el kell rakni a tejet is aludni, hogy tejföl és túró legyen. 
Bár előre meg van írva a heti ebéd terv, mégis a tej határozza meg, hogy mi készül majd estére, délutánra.
Holnap például meggyleves is lesz, de mivel van tej ma bőven, így elhasználom a  hétvégén készült túrómat és készítek egy citromos-vaníliás krémtúrót a gyerekeknek délutánra.
Szerda , csütörtökre jókai bableves lesz, így nem kérdés, hogy a hétvégén készült tejföl megy majd bele. Bőven látszik, hogy házi tej ez is...Akkora üveg tejföl jött le róla, hogy nem győztem kanalazni.
S mivel ennyi kiváló tejhez hozzájutunk, így van lehetőségem begyakorolni a tejtermékek készítését.
A túró, tejföl megy.
A gomolya, friss sajt is mondhatjuk megy....
vagyis próbálkozom az ízekkel.
Most hétvégén pedig 2 napon keresztül készült krémsajt is. 2 ízben. Nem kevés. De biztos, hogy nem utoljára.
Közben pedig az olajban chilivel érlelt kecskesajtunk is elkészült...vagyis elfogyott már.

Valahogy kenyérsütésért kiabál a sok sajt és az őszi hideg, de annyira kevés órából áll egy nap, hogy eddig képtelen voltam beilleszteni a napunkba.

Majdnem minden nap főzni is kell. Ha éppen nem, akkor sütni kell valamit, vagy feldolgozni a tejet.

Aztán mire dél lesz, Nimike aludni megy, Csenge pedig 1 órára hazaér a suliból. Akkor vele eszünk és tanulunk, hogy 3ra, mire jönnek a fiúk, már semmi komoly iskolás tennivalónk ne legyen.

3 után mindenkinek szabad foglalkozás. Felébred Nimi is. Na nekem általában ő jelenti a szabad kötetlen foglalkozást. :) 
6-kor fürödni megyünk, fél 7- 7-re vacsora, fogmosás, meseolvasás és vége is a napnak.
Szigorúan így telik minden hétköznap. 
Nem megyünk délután már vásárolni, családi program sincs. Ha valami van, akkor egyikünk intézi, a gyerekkel pedig itthon minden megy, ahogyan szokott a másikunkkal. Őket nem cibáljuk péntekig sehová.
 

Ilyenkor este pedig,  megvárom míg Apjuk is beér az állatoktól, aztán kb . 10-re ki is dőlünk.

Hamar jött az ősz. keresem a helyem benne. vagyis mindannyiunk.
Még lenne mit tenni kint, de már befelé vágyunk, főleg kora este.
Már elővenném a horgolást, de még fejni kell reggel, így szorít a napi program.
Szólít a fészekrakás is,  de az is korai még.
Megkaptam a régen várt varrógépet, hát az is csak csábít.
A sulis napok miatt nagyobb igényt tartanak ránk a gyerekek, és bizony lerövidültek a láblógatós napok, órák is.
Mindannyian várjuk a péntek délutánokat ...és megpróbáljuk minél szabadabban, programok nélkül tengetni az időt. Megpróbáljuk.
Megvárjuk a kemény hidegeket, akkor majd téli szabadságra mennek a fejősek, a kert, a garázs, a műhely, az udvar.
Mi is. Csak egy cseppet. Éppen februárig.
De jól van ez így.
Így van rendje.
Ennyi épp elég arra, hogy kifújjuk a nyári, őszi levegőt és tiszta hideg telet szippantsunk.
Azért, hogy elfagyjon bennünk is minden, ami már életképtelen ötlet, és minden kártevő gondolat, hogy helyet kapjon az új, a friss és  az újszülött.

Jó is ez az ősz....jó, hogy lassan befelé csábít :)


Ők pedig az aktuális gomolyák, éppen sófürdőznek.
Kakukkfüves, natúr és 3 borsos.