2016. május 11., szerda

Rohannak a napok


Zúzós hetünk volt
Az elmúlt héten Apjuk kezdte...beteg lett, benyelt valami vírust. 1-2 napos csak, de éppen akkor, amikor megérkeztek az új kecskék és megkezdtük az új anyakecske fejését.
Azt a kecskét, amelyikkel együtt vannak a kicsinyei, nem lehet fejni, mert a kicsik kiszívják a tejet.
Adott volt tehát a feladat, csinálni kellett egy kecskeovit, ahová bezárhatjuk a két új kislányt. Apjuk közben fürjketrecet épített, a legújabb csapatnak...majd lebetegedett a gidaovi kiötlésekor.
Szerencsére nem tartott sokáig, így hamarosan az ovinak is nekiállhatott.  A terv az volt, hogy éjjelre bezárjuk a két kicsit és Kecsest reggel megfejjük. Ezután kiengedjük a lányait, este pedig nem fejünk, így napközben és este övék a tej, reggel pedig a miénk.
A gond ott kezdődött, hogy a három új kecskét nem lehet megfogni.
Legalábbis nem egyszerűen.
Este szépen leraktuk a gyerekeket, Apjuk elvégzett, aztán közös erővel, sokszori próbálkozásra betereltük az oviba a kicsiket. ( másodjára sikerült is bababiztossá tenni az ovit, így már nem lógtak ki.)
Kecses kecskénket is csak csellel lehet elfogni, és némi kergetés árán...ami hol 5 hol pedig 25 percig tart.
Szóval estére beraktuk a kicsiket, mi pedig reménykedve vártuk a reggelt, hogy bent is maradtak és miénk a tej.
Így volt :)
Reggel a szarvánál fogva húztuk ki fejni, szintén ketten.
A fél falu rajtunk röhög, ha lát. Betanulók vagyunk. Mi is és a kecske is. Így hát szintén ketten küzdöttünk hétvégén a reggeli fejéssel, vagyis csak a kivontatással, mert a fejőben már minden úgy ment, ahogyan a nagykönyvek írják.
Attól pedig eltekinthetünk, hogy szarvánál fogva kell kivonszolni, mert bő másfél litert kapunk tőle reggel. (Így már napi 3 liter tejünk van...ismét tejdesszertes dömping van itthon)
Szóval teltek a napok, eljött a vasárnap és én is kidőltem . Persze csak szigorúan egy éjjelre, mert mint tudjuk egy szülő nem dőlhet le hetekre.
Vasárnap éjjel nem sokat aludtam, és végig azon rettegtem, hogyan kelek fel hétfő reggel és indítom el a gyerekeket, majd hogyan fejem meg teljesen egyedül Kecsest, a betanulóst.
Heteknek tűntek a vasárnap éjjeli órák...de reggelre valahogy megkegyelmezett az ég, és egész jól festettem már.
Elvittem a gyerekeket, és összeszedtem magam, kivonszoltam Kecsest és megfejtem őt is, meg Bekecskét is.
Ma szerda van.
Már nem kergetek.
Már csalogatom.
Már a kezemből eszik.
Már nem rángat.
Már több tejet is ad.
Már megismeri a fejőállást.
Szombaton Apjuk feji meg reggel, addigra szeretnék nagy meglepetést neki és megtanítani Kecsesnek, hogyan kell a karámból átmenni a fejőbe, anélkül, hogy a szarvánál fogva vonszol bennünket, vagy mi őt..
Szerintem jól haladunk :)
Ha így megy tovább, akkor jövő héten bekerülnek Füli gidái is az oviba.,..persze csak éjjelre...aztán akkor 3 fejősünk lesz reggel...
Újabb betanítós kecskével, ugyanis Fülit sem fejték még soha. :D :D 

Ő Füli, bár nem mi adtuk a nevét, teljesen megértjük, miért kapta.





Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, közben 240-en lettek a fürjek és Nimike is benáthásodott.
Így hát adott, egy nyűgös ---bocs---extra nyűgös gyerek, egy betanulós fejőskecske, és dupla annyi fürj, mint eddig. (megjegyzem a kis dagadék új fürjek édi új fürjek is betanulósak. Egyik sem tudja, mi vár rá, ha nyílik az ajtó, így hát a kis dögök cukikák, röpködnek kifelé, ha kell, ha nem.
Még csak szerda van.
Most mit mondhatnék? ??! Szerintem hétvégére megint lesz valami esemény, mert nálunk ez így szokott lenni. Gondolom addigra majd a csirkékkel lesz valami, sőt biztos, mert kezdik kinőni a helyüket.
Meg a második csapat nyuszi, vagyis 2 csapat van, akik egyidősek. Na nekik is költözés lesz, át a növendékekhez, mert már harmadjára szökik meg valamelyik. És kicsit frusztrál, hogy a fél életemet nyúlkereséssel töltöm, (a másik felét azzal, hogy a lányom, melyik ruhát vegye fel reggel, mert hát kérem szépen, 6 évesen nem mindegy, hogy melyiket...)



Eközben elvetődött az uborka és a bab is.
Épp ültetés közben gondoltam rá, Apám mindig azt mondta:
Tanulj sokat, ne legyél gumicsizmás paraszt!
Tanultam. Lediplomáztam.
Mégis gumicsizmában túrom a földet és vetem a babot.
És hogy őszinte legyek, ha újra tanulnék, ami most a gyerekek mellett kizárt, akkor egész biztosan valami mezőgazdasági irányba mennék tovább...valami olyasmit tanulnék inkább, amit a mindennapokban felhasználhatok.
Mert kezdem azt látni, hogy míg régen ez magától ment mindenkinek, ma bizony keményen diplomásnak kell lenni, ha valaki a generációmból kertet rendez és állatokat tart.
Mennyi mindent kellene eltanulnunk, ellesnünk az őseinkől.
Mennyivel könnyebben menne, ha a zsigereinkben lenne a vetés, és palántanevelés.
Lassan már nem lesz, kitől tanulni.
Lassan már eltűnik az a generáció, akik még tudták, hogy fagyosszentek előtt nem ültetünk ki semmit...
Mehetünk majd tanulni, hogy gumicsizmás parasztok lehessünk!
Nem kell magyaráznom a különbséget! Tanulni kell azért, hogy értsünk hozzá, mert ez édes kevés, amit tudunk.


Bár olyan tapasztalatokat gyűjthetnék és adhatnék majd tovább, hogy ezzel már a mi gyerekeinknek ne kelljen szenvedni!
Megtanulok amit bírok, s átadom, ha igénylik majd!
Becs szó!
Addig meg ott játszanak mellettünk, még akkor is, ha így lassabban megy minden, hátha a D-vitamin mellett, mást is magukba szívnak sátrazás közben :)







1 megjegyzés: