2016. június 3., péntek

Ezeket meg kell mutatnom...

Kicsit eltűntem. Nimródom benyelt egy aftás mandulagyulladást néhány napra...még a múlt héten.
Na meg aztán a két ovisnak is besűrűsödtek a programok, így az év végén...

A kertben meg palántázási szezon volt, vagyis már a vége....
De azért vagyok és csak gyűlnek a mesélni valók.
Azt sem tudom, hol kezdjem.

 Talán ezzel a remekül sikerült netes recepttel, mellyel rögtön érzékeltetném is, hogy nem minden olyan a valóságban, mint az internet világában...legalábbis nem minden sikerül úgy....elsőre...másodikra sem...

Íme hát az első a netes kép...a netes recept...



És ahogyan sikerült....



Ahogyan próbáltuk megmenteni...




Aztán , ahogyan változtatva, újragondolva alakult... 
 


A történet tehát:
Adott egy jó recept a neten. Gondoltam megpróbálom, ha már több tejünk van, legyen más desszert is belőle, ne csak tejberizs.
A kiszemelt pedig Panna. Panna Cotta.
Tejszínes tejdesszert.
A hiba ott volt, hogy nem tettem elég zselatint a tejszínes krémbe, nem szilárdult meg.
Aztán kiszedtük a poharakból...vagyis kiöntöttük az eperszószt, és a tejszínes folyékony lütyüt és összeturmixoltuk  ,majd egy kis pudingport tettünk bele, felfőztük, hogy sűrűsödjön és megmentsük a menthetőt. Tesóm volt a mentőprojekt ötletgazdája, ha Ő nincs itt, akkor úgy borítom ki hogy még a poharat sem látom viszont!
Szóval, összefőztük.
Visszaborítottuk ugyanabba a pohárba és tádááám :D
Rettenetes formája lett, de legalább ehető és nem kellett kidobni.
A maradék eperöntetből, pedig csináltam inkább réteges tejberizst.
Pannát pedig jegelem egy türelmesebb napomra. Egyszer majd megpróbálom újra, de tényleg....egyszer majd...

 Az elmúlt hetek konyhai ténykedésein nem is nagyon van mit firtatni, örülök, hogy meg bírtam főzni az ebédet és ennyi kb. Ezer a dolog kint.


A kecskék.
 Szépen haladunk az új kecskével, Kecsessel. Még ugyan nem áll sorba reggel (mint a másik kettő), de már egy-max. két kör után beáll a helyére én meg szépen kivezetem a fejőbe.
Így, hogy 3 kecske van a reggeli fejésnél, már kicsit tovább is tart a reggeli menetem.
Főleg a kezem érzi a végére ,hogy nem egy, hanem 3 kecskéből kell kipréselni a tejet.
Decemberre lesz olyan szorítása az öklömnek, hogy nem lesz az az ember, aki ujjat merne húzni velem. vagy kezet fogni :D :D
Reggel 2,5 liter tejet kapunk, többet nem nagyon erőltetek, mert a két nagynak még kicsinyei vannak és engedjük szopizni.
Jut is, marad is alapon.

Lassan meg kell válnunk a két gidától ( fiúk). Meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre, ha valaki szeretne egy bakot a kecskéi mellé, akkor időben jelezzen, mert valószínű kipróbáljuk a gidahúst...

Szóval a kecskék rendben vannak. Már kezdik megszokni a napi tennivalókat és a sok finomságot, amit kapnak. A héten őket is lejelentettük, így kapnak majd egy csinos fülbevalót, mi meg majd egy kis fejpénzt utánuk, ha minden igaz, kb. egy télre való szénára.

A kert.
NA igen, ezt is meg kell mutatni:
Ezt nézzétek , mekkora borsó van Püskin:
 méteres...komolyan...a hátsó sorok hatalmasak
A legelső az más fajta, az fele ekkora, de azon már dagad a borsó. A nagyoknak kell még egy hét kb.





 Megérte kapálgatni a déli napsütésben. Biztos vagyok benne, hogy a kertünk kedvező fekvése is segített, de a sok "simogatás" és "mikorleszmárborsóvégre" hozta meg a kívánt hatást.
Egyébként meg tök szűz volt a föld, valószínű a kezdők szerencséje is segített nekünk.
Vagy mert nálunk sok a 4levelű lóhere , sőt ha így megy tovább saját kéményseprőnk is lesz.
A minap ugyanis láttam egyet az autóból, felkiáltottam, hogy jajj hol egy gomb .
Csenge kérdezte, miért?
Meséltem neki, hogy a babona szerint a kéményseprő szerencsét hoz....
Ő pedig gyermeki könnyedséggel közölte, hogy akkor azt miért nem ültettünk idén???!!
szóval jövőre a négylevelűk mellé ültetünk egy kéményseprőt is, aztán betesszük a világrekordok közé a borsónkat.


Mutatok még valamit:
Ő itt Vendula! 12-es ikrek egyike.

Tavaly tavasszal még a másik házban csiptem le a kis hajtásokat egy másikról és tettem fólia alá.
Megéledtek és 12 átvészelte a költözést és a telet is, így a virágágyás szélére kerültek, mind a 12-en.
Most kb. 20-30 cm-esek , erősek és virágoznak.
Jövő tavasszal szeretnék még legalább ennyit bujtatni! HA nem többet!!






 Jól látszik, hogy az időnk javát kint töltjük a kertben és az állatokkal., gyerekestül.
Teszünk veszünk, küzdünk.
Hol a levéltetvekkel, hol a szúnyogokkal, bent a legyekkel, kint pedig a seregélyekkel.
VAn ugyanis egy szép nagy cseresznyefa.
A szomszédék azt mondták, hogy ebből ugyan nem kell enni majd, mert a seregélyek felzabálják.
NA  több se kellett, elfogadtam a kihívást.
Elkezdett virágozni, majd apró kis cseresznyék lettek rajta.
Aztán beütött a fagy, elfagyott a fele.
Majd nagy örömünkre, a másik fele beérett.
És elkezdték zabálni a tetvek....majd a seregélyek.
A tetvek ellen már késő volt védekezni, de gondoltam egy nagyot és kicsoszogtam délidőben, míg Nimi aludt, egy nagy zsák nejlonzacsival és csini kis szalagokkal, fehérekkel, színesekkel.
Gumicsizmában, átcipeltem egy létrát a veteményesen, mert hát kerülni nagy kör lett volna.
Aztán felcaftattam a fára és feldíszítettem.
Mint a májusfa, vagyis karácsonyfa, olyan lett.
Eskü!
Nagyon szép, kár hogy nincs képem róla.
Kááár hogy nincs képem arról, ahogyan a szomszédok észrevették
Kár hogy nincs képem arról, ahogyan Apjuk meglátta...
Kár hogy nincs képem, arról, ahogyan a nyomorék seregélyek tovább zabálták a cserinket, az egy órás küzdelmem után is.



De tudjátok mit?!
Annyi maradt még így is, hogy a szomszédnak is vittem, a tesóm is szedett, a másik utcabeli szomszéd is szedett, és egy bő hétig minden nap degeszre ehettem magam cseresznyével :)

És tudjátok mit? !
NAgyon finom ;)

Csak ez a legkisebb nem szereti
itt ni!









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése