2016. október 10., hétfő

Mostanában itt a világ közepén


Szeptemberben megindult a suli, ovi. Így napjaim nagy része azzal megy el, hogy sipánkodom a korai kelés miatt.
Nem megy. Nem szeretek korán kelni. Főleg, így a 24. várandóssági héten. Bár, ha jól emlékszem az első hetek álmosabbak voltak.  Kicsivel 6 előtt ébredek, aztán keltem a 3 gyereket. Ilyenkor Apája, már dolgozik.
Összeszedjük magunkat, kisebb nagyobb összezörrenésekkel, mert hogy nem csak én nem szeretek korán kelni, hanem a gyerekek is nyűgösek ilyenkor. Pedig komolyan mondom, szinte minden nap kidőlnek fél 8ra. ...8-ra. A legkisebb van, hogy tovább dünnyög az ágyában, de ő joggal, hiszen délután nagyot alszik. 
Aztán komótosan, 10 másodperc alatt bevágódunk a kocsiba és kirepülünk a buszmegállóhoz...ami itt van egy saroknyira, de jobbnak látom most az autós megoldást. Ennek több oka is van:
- ki kell vinni Csengét a buszra...a másik faluba jár iskolába. Innen kb. 5 perc kocsival, de buszozik, mint a legtöbb társa. 
-MAjd el kell vinni Lórit oviba.
- közben jön velünk Nimi is, aki ugye még nincs 2 éves. 
-akit gyakran úgy kapok ki az ágyból, hogy kész a két nagy, és hopp indulunk...
-gyakran beteg valamelyik, így meg pláne nem hurcolom őket....
-én 2 4 hetes vagyok , és nincs kedvem végig rohanni így a falun egyre nagyobb hassal.
-plussz ehhez jön hozzá, hogy kocsival 20 perc alatt végzünk, gyalog több lenne, kb. duplája....itthon pedig még reggel várnak az állatok és a főzés is.
Így idén még kocsizunk reggel és pont.
Nem mondom, hogy olyan idilli, mint elképzeltem. Sőt...
Gyakran reggel csendben iszogatom a teámat, a gyerekek még alszanak, én pedig azon álmélkodom, hogy milyen jó is lenne reggel a friss őszi levegőben kint sétálni , míg eljutunk a buszra, oviba...
Aztán rádöbbenek, hogy a félúton már zokogna Nimi, mivel ő addigra megéhezne, az út másik felén én zokognék, mert fáj valamim, vagy mindenem.....vaaagy a másik kettőt noszogatnám, nehogy lekéssük a buszt.
Na de majd ha kitavaszodik :D :D 
(persze tudom, akkor meg majd az újszülött lesz a kifogás.)
Mindegy is, lényeg, hogy valahogyan eljutunk reggel a megfelelő intézményekbe, én meg elkerülöm a diliházat, remélem a kórházat is, februárig. 
majdnem 8-ra érünk reggel vissza Nimivel. Ilyenkor őt etetem meg, gyakran újra magamat is, aztán megyek az állatokhoz.
Olyan régen akartam már mesélni, hogy milyen szépen betörtük a kis szarvas kecskénket. Az új fejős anyát...olyan régen, hogy most meg már ott tartunk, hogy apasztanak.
Majdnem 2 hete elkezdett apasztani a 3 anyakecske. Addig reggel 3 kecskét kellett megfejnem.
Most van az ivarzás, sőt lehet vemhesek is már, mert a két kis bak velük maradt. Nem vágtuk le őket....még.
Elvileg ivarérettek már, szóval, ha minden igaz és idén vemhesülnek a kecskék, akkor februártól 5 anyától lesznek kicsik.
Ez 5 fejőskecskét jelent majd. 
Szóval elkezdett apadni a legrégebbi kecskénk Bekecs. Majd Füli követte, így 2 hét alatt őket már csak ellenőrizni hozom be reggel, hogy lássam, rendben megy-e az apasztás.
1 fejős anyakecskénk van. Az is apaszt, de amíg Niminek jut tej, addig fejem . Legalább ő még kecsketejet kapjon.
Mi pedig találtunk a másik faluban egy házi tehéntej beszerző helyet, így onnan van most tejünk.
Érdekes egy dolog ez.
Képzeljétek el a helyzetet, hogy heti háromszor hozzák a tejet, este. 
Általában 3 litert, de ma este pl. 4,5 liter jutott, szombaton pedig 10 liter.
Úgy beszéltük meg,ha van plussz akkor hozzanak, feldolgozom. Így este 7 körül, amikor kinézek az ablakba, kíváncsian várom, hány üveg van kint. Ugyanis az ablakba teszik le, mert sietnek is, meg hát nem mindig tudnék én sem ajtót nyitni.
Olyan érzés ez, mint a Mikulást várni. Kinézegetek néha, még semmi, aztán egyszer ott a csomag. 
Már a gyerekek is figyelik, mikor jön a tej! Ma Apjuk kint hagyta az ajtó előtt a lovaglós csizmáját szellőzni, mert ma lovaglós napja volt, mondtam is neki, nehogy meglepődjön és abba kapjuk a tejet máskor.

Eddig itt volt minden reggel a friss tej, most várjuk, mikor kapunk....mennyit kapunk...
Amikor meglátom az üveget, akkor dől el, hogy mi készül belőle. Ha jön a nagy "liter" , akkor sajtozunk, vagy most túró is készült. Akkor este még ott a tennivaló, mert hát be kell kultúrázni, el kell rakni a tejet is aludni, hogy tejföl és túró legyen. 
Bár előre meg van írva a heti ebéd terv, mégis a tej határozza meg, hogy mi készül majd estére, délutánra.
Holnap például meggyleves is lesz, de mivel van tej ma bőven, így elhasználom a  hétvégén készült túrómat és készítek egy citromos-vaníliás krémtúrót a gyerekeknek délutánra.
Szerda , csütörtökre jókai bableves lesz, így nem kérdés, hogy a hétvégén készült tejföl megy majd bele. Bőven látszik, hogy házi tej ez is...Akkora üveg tejföl jött le róla, hogy nem győztem kanalazni.
S mivel ennyi kiváló tejhez hozzájutunk, így van lehetőségem begyakorolni a tejtermékek készítését.
A túró, tejföl megy.
A gomolya, friss sajt is mondhatjuk megy....
vagyis próbálkozom az ízekkel.
Most hétvégén pedig 2 napon keresztül készült krémsajt is. 2 ízben. Nem kevés. De biztos, hogy nem utoljára.
Közben pedig az olajban chilivel érlelt kecskesajtunk is elkészült...vagyis elfogyott már.

Valahogy kenyérsütésért kiabál a sok sajt és az őszi hideg, de annyira kevés órából áll egy nap, hogy eddig képtelen voltam beilleszteni a napunkba.

Majdnem minden nap főzni is kell. Ha éppen nem, akkor sütni kell valamit, vagy feldolgozni a tejet.

Aztán mire dél lesz, Nimike aludni megy, Csenge pedig 1 órára hazaér a suliból. Akkor vele eszünk és tanulunk, hogy 3ra, mire jönnek a fiúk, már semmi komoly iskolás tennivalónk ne legyen.

3 után mindenkinek szabad foglalkozás. Felébred Nimi is. Na nekem általában ő jelenti a szabad kötetlen foglalkozást. :) 
6-kor fürödni megyünk, fél 7- 7-re vacsora, fogmosás, meseolvasás és vége is a napnak.
Szigorúan így telik minden hétköznap. 
Nem megyünk délután már vásárolni, családi program sincs. Ha valami van, akkor egyikünk intézi, a gyerekkel pedig itthon minden megy, ahogyan szokott a másikunkkal. Őket nem cibáljuk péntekig sehová.
 

Ilyenkor este pedig,  megvárom míg Apjuk is beér az állatoktól, aztán kb . 10-re ki is dőlünk.

Hamar jött az ősz. keresem a helyem benne. vagyis mindannyiunk.
Még lenne mit tenni kint, de már befelé vágyunk, főleg kora este.
Már elővenném a horgolást, de még fejni kell reggel, így szorít a napi program.
Szólít a fészekrakás is,  de az is korai még.
Megkaptam a régen várt varrógépet, hát az is csak csábít.
A sulis napok miatt nagyobb igényt tartanak ránk a gyerekek, és bizony lerövidültek a láblógatós napok, órák is.
Mindannyian várjuk a péntek délutánokat ...és megpróbáljuk minél szabadabban, programok nélkül tengetni az időt. Megpróbáljuk.
Megvárjuk a kemény hidegeket, akkor majd téli szabadságra mennek a fejősek, a kert, a garázs, a műhely, az udvar.
Mi is. Csak egy cseppet. Éppen februárig.
De jól van ez így.
Így van rendje.
Ennyi épp elég arra, hogy kifújjuk a nyári, őszi levegőt és tiszta hideg telet szippantsunk.
Azért, hogy elfagyjon bennünk is minden, ami már életképtelen ötlet, és minden kártevő gondolat, hogy helyet kapjon az új, a friss és  az újszülött.

Jó is ez az ősz....jó, hogy lassan befelé csábít :)


Ők pedig az aktuális gomolyák, éppen sófürdőznek.
Kakukkfüves, natúr és 3 borsos.












2016. augusztus 28., vasárnap

Hajnal

Hajnali 4 múlt. Valamikor 2 órával ezelőtt a kicsi úgy döntött, hogy nem akar tovább aludni, s bennünket sem hagy ilyenkor. Mondogat, kopácsol, a hajunk meg égnek áll.
Apjuknak a legnehezebb, ő 4 előtt ébred minden hétköznap, és amikor 2-3 körül megébred Nimi, hát Apjuk is megébred, jóval korábban, mint ahogyan ébredne. Ez annyit jelent, hogy ha 10után kerül ágyba, akkor 4, 5 órát alszik egy nap. És általában 10 után kerül ágyba. Ő kel közülünk a legkorábban, és fekszik le  legkésőbb. (Mert persze előbb utóbb Nimród is visszabólint, és én is.) Apjuk pedig 4-kor megkezdi útját. Dolgozik 8 órát. 3-ra ér haza, ilyenkor ebédel és vesz egy fél óra levegőt, majd munkásruhát húz és megy az udvarra, vagyis megyünk. Minden napra jut egy tennivaló. Sokszor a legnehezebb eldönteni, mivel kezdjen. Kaszál, ólakat rendez, kecskét körmöl, darál,füvet nyír, gyerekre vigyáz....ha nekem éppen dolgom van. Nem is akárhogyan: Ő olyan,hogy akkor is engedi a gyereket fűnyírózni,ha sietne, akkor is beülteti a talicskába, amikor csak hátráltatja, akkor is megcsinálja a nyilacskát, vagy a lánya haját, ha ahhoz ki kell kapcsolni a darálót, s kezet kell mosnia, akkor is elviszi hintázni a kicsit, amikor éppen a fahordás közepén van, és akkor is belemegy a medencébe velük, amikor egy porcikája sem kívánja. Félretesz, félben hagy bármit, ha szép kerek szemek néznek rá, és bedől minden csábításnak, amit a gyerekei követnek el ellene.
Amikor beesteledik, bejövünk és segít nekem, vagy etetni vagy fürdetni a srácokat. Majd míg én mesét olvasok és befejezem az esti rutint, ő kimegy és rendezi az állatokat, előkészíti nekem a másnapi felszerelést. Még almát céklát is szed, összevágja és bekészíti a reggeli fejéshez, hogy nekem azt ne kelljen. A nyulak itatója mellé kis kannában vizet hoz, hogy nekem csak megtölteni kelljen. Becipeli a szénát a nyuszikhoz, hogy nekem csak etetni kelljen.

Bekészíti a fürjek kajáját egy vödörbe, hogy reggel csak etetni kelljen. Ha piac van másnap, akkor összerendezi a tojásokat, tartóba teszi, felcimkézi,hogy nekem ne kelljen.
Majd 10 körül beér, eszik, zuhanyozik és bezuhan mellém az ágyba, amikor már többnyire mindenki alszik. Gyakran én is.
És most ilyenkor, amikor hajnali 2 óta kukorékol a legkisebb kakasunk, ő már buszon ül, én pedig csak azt várom,hogy a kakaska kidőljön és alhassak tovább.
Hajnali 4 után.
Reggel pedig morgok, hogy nem aludtam ki magam, és elfelejtem,hogy van ,aki 4-kor már nem fekhetett vissza, hanem elkezdte a napi munkáját...
Napközben pedig szó nélkül tűri azt is, ha telefonon panaszolom neki, hogy márpedig én nem aludtam ki magam, mert csiripelt a legkisebb -jelenlegi legkisebb gyerekünk....
Ő. ... Ő pedig meghallgatja a panaszkodásomat, majd este 10-kor, mire mi már ágyban vagyunk, végre Ő is lepihenhet.
Szeretem...

2016. június 7., kedd

Koszosan, fáradtan, tüsszögősen...






Ma is hasonlóan indult a napom, mint máskor.
Bár korábban kellett menni az oviba, így már 7-kor ott voltunk. Színházba ment a csapat.
A szokásos fél 9 helyett, már fél 8-kor itthon voltunk Nimikémmel. Be is lendültünk gyorsan, elindítottunk egy mosást :D
Többre ilyen korán nem futotta.
9 helyett, ma fél 9-kor kezdtem a szokásos reggeli körömet. Etetés, fejés....nálunk ilyenkor megy, így állítottuk be, így megoldható a gyerekek mellett. AZ állatok alkalmazkodtak hozzánk.
Ilyenkor már mekegve várnak a fejésre... A gidaoviba bezárt kicsik, pedig az anyjukat várják fejés után.
Igen ám, de a napokban kaptunk egy újabb adag állatot.
SZÚNYOGOKAT!
Iszonyatosan sokat!
Fotóm nincs róla, hogy mennyi, mert még most is a döbbenet hatalma alatt állunk.
Soha ennyit még nem láttunk.
Invázió
Itt a Szigetközben, az árasztás után.
Ujjnyi vastagon telepedtek le a fürjházban és a kecskék istállójában is, pedig az nyitott istálló!
 Az első reggelen nem bírtam a fejőben fejni....
Kivonszoltam az állványt az udvarra és kint fejtem, bár ott is elviselhetetlenül sok a szúnyog.
Ez volt szombat reggel.
Apjuk piacon volt, így kivételesen enyém volt a reggeli kör hétvégén is.
NYomorult állataink is alig bírták.
Szerencsére hozott az Uram valami bio szert, amivel lefújtuk a falakat, kisebb nagyobb sikerrel.
A képen már a második kör lefújásából maradt vissza az ablakban....a fürjházban...




A képen a töredéke van annak, ami itt volt nálunk hétvégén, de aki szigetközi, az tudja, miről beszélek.
Mindegy is, valahogy túljutottunk az első döbbeneten, így most hála nekik, reggel hosszú farmer, pulcsi, sapka, citromillat, így indulok fejni.
Mikor kilépek az ajtón, már ott szakad rólam a víz. Végig folyik a hátamon, érzem.
Ma is így volt. Szuper szép idő  reggel.
Rajtam meg hosszú felszerelés, bár így is megúsztam, mert szombaton kabátban, kapucniban mertem csak kimenni.
Szokásos tele zsebbel mentem, persze nem pénz volt nálam, hanem egy csomag zsepi, ugyanis szénanátha kerülget reggelente.
Gondolom már látjátok a ruhámat, miért?!






 Széna, szalma mindenhol, mindenemen, virágzik minden, nő a gaz....
Alapjáraton is kesztyűben rendezem   a fürjeket. Ne kérdezzétek, miért? Így szeretem, így szoktam meg, nem lesz dzsuvás a kezem...
Tavasztól ez úgy néz ki, hogy egy fürjketrecet megetetek , vagyis egy adag fürjet, majd kesztyűt levesz, orrot fúj, kesztyű vissza.

Majd megetetek még egy ketrecet, kesztyű levesz, orrfújás, kint levegővétel, szúnyog csapkod, kesztyű vissza.
Majd így megy tovább pontosan 5*3 db ketrecen keresztül.
A végére a tököm tele a kesztyűvel, az orrfolyással, leveszem a kesztyűt és megmosom a fejem a kerti csapnál.
Aztán visszamegyek a nyulakhoz és a tyúkokhoz és eljátszom ugyanezt a műsort.
Közben néha benézek Nimihez az ablakon!
Közben néha megállok egy korty vízre, mert különben kihalok (ahogyan Lóri mondaná)

Örvendek, amikor nincs frissen kaszált fű, és még szénáért is el kell baktatnom a kecskékhez, hogy a nyulaknak legyen kaja.
Ilyenkor megtömök egy zsákot szénával és átcipelem a nyuszikáknak. Ez a folyamat, extra tüsszögéssel és orrfolyással jár.

Mindegy csak szúnyog ne lenne, az orrfolyást már megszoktam, egyébként is, nem nyavalygunk tovább....

jah, de !
Hogy a bánat essen a szúnyogokba bele!
MIután végeztem mindennel, bementem Nimihez!
Ma külön örült nekem, mert rózsaszín tejet fejtem.
Ezt valahogy nálunk mindenki szereti! Mondtam én, hogy az eper telepítésénél lelopott töveknek meg lesz még a gyümölcse.
Tudjátok, amikor a kecske kitépte a frissen ültetett epreket!

(Kaptunk egy nagy adag epret és egy részéből turmix lett. ennyi a titka a színes tejnek)
A bödön pedig csak 2 literes, reggel 4 literesbe fejek....
csak mióta ennyi a szúnyog kevés a tejünk, nem bírom a fejést, inkább kizavarom a gidákat, végezzék el ők :)
Csak annyit fejek, amennyit muszáj!

Eperturmix nélkül végül is max. 2 napig bírjuk csak.



 


Bejöttem tehát Nimihez. Tízóraiztunk, beraktunk megint egy mosást, és lefújtuk magunkat citromillattal, aztán kibátorkodtunk az udvarra, mert bár nekem a hócipőm is tele van a kintléttel ilyenkor, de a gyereket ki kell vinni déli alvás előtt.
Kimentünk beszereztünk megint pár csípést, és néhány szem borsót.
Folytattam a tegnap elkezdett gyomlálást a virágoknál.  Kisebb nagyobb sikerekkel.
A fiam nem túl nagy segítség. Valahogy nem támogat: a gyere vidd el a ganéra játékomban!
A vidd el a kecskéknek játékba még belemegy szerencsére! 
Így nyerek pár percet, kigazolok gyors pár sort.

Aztán, amikor Nimi végleg kimerül- ez alatt értsd.: fekszik a földön és ordít, akkor bevonulunk.
Lerakom aludni. Kb. fél 12 körül. Ma korán keltünk így, 11 után már nagyon fáradt volt.
Kb. fél délben el is aludt. 
Beraktam egy mosogatást, és gumicsizmába bújtam, kimentem megint...
Hogy mi a bánatnak?
Hát folytatni a gyomlálást a kertben. 
tettem-vettem, aztán mikor már égett a fejem a szúnyogoktól és a naptól, mert itt Püskin nem félnek a naptól sem a rohadékok szúnyogok, bementem. 
Fél 2 volt.
Addigra már rég az ebédet kellett volna csinálnom, mert 3-ra  itt a  ház ura.
Kicsit elidőztem kint, most este már látom a nyomát a vállamon. Csinos kis kör alakú pirulás van rajtam, pont ott, ahol a hátam kilóg a blúzom alól.
Legközelebb bikiniben kapálok.

Lemostam a fejemet, vettem két levegőt és nekiálltam az ebédnek.
Beraktam még egy mosogatást, kirántottam a húst ( saját csibéből ), csináltam rizst, szedtem salit, csináltam egy epres desszertet.



 

Aztán már itthon is voltak. Apránként. Előbb apjuk hazajött.
Felkelt Nimi is fél 4-kor. Utána visszament Feri a gyerekekért. Ők is hazaértek.
Adtam nekik enni, Apjuk elment a két nagyobikkal tápért, mi pedig mi mást csinálhattunk volna Nimivel, amikor már ébredés után hozza a szandit és jelzi ,hogy KI!!
Igen, megint kimentünk.
A délutáni program ültetés volt, elraktam a maradék palántákat, meg azokat is, amiket a szomszédtól kaptunk. 
Megöntöztem, a nagyok segítettek, apjuk kaszált szemben , kecskét legeltetett, közben Nimi hátráltatott mindenkit.

7 körül fújtam takarodót , szerintem, ha tovább maradunk, kihalunk. mindannyian.
Ilyenkor én bejövök a gyerekekkel, Apjuk marad az állatokat rendezni és fejni.
Bent fürdetés, majd vacsora.
Nem is tudom, hánykor dőltek ki, én megvárom a párom, addig pötyögök, hogy el ne aludjak....

.....
......
.....jó éjt!



Miattuk vagyok olyan szalmás és tüsszögős és koszos és csípéses minden nap <3 :) 
 
Szépek ugye?


A képet Apjuk lőtte!







2016. június 3., péntek

Ezeket meg kell mutatnom...

Kicsit eltűntem. Nimródom benyelt egy aftás mandulagyulladást néhány napra...még a múlt héten.
Na meg aztán a két ovisnak is besűrűsödtek a programok, így az év végén...

A kertben meg palántázási szezon volt, vagyis már a vége....
De azért vagyok és csak gyűlnek a mesélni valók.
Azt sem tudom, hol kezdjem.

 Talán ezzel a remekül sikerült netes recepttel, mellyel rögtön érzékeltetném is, hogy nem minden olyan a valóságban, mint az internet világában...legalábbis nem minden sikerül úgy....elsőre...másodikra sem...

Íme hát az első a netes kép...a netes recept...



És ahogyan sikerült....



Ahogyan próbáltuk megmenteni...




Aztán , ahogyan változtatva, újragondolva alakult... 
 


A történet tehát:
Adott egy jó recept a neten. Gondoltam megpróbálom, ha már több tejünk van, legyen más desszert is belőle, ne csak tejberizs.
A kiszemelt pedig Panna. Panna Cotta.
Tejszínes tejdesszert.
A hiba ott volt, hogy nem tettem elég zselatint a tejszínes krémbe, nem szilárdult meg.
Aztán kiszedtük a poharakból...vagyis kiöntöttük az eperszószt, és a tejszínes folyékony lütyüt és összeturmixoltuk  ,majd egy kis pudingport tettünk bele, felfőztük, hogy sűrűsödjön és megmentsük a menthetőt. Tesóm volt a mentőprojekt ötletgazdája, ha Ő nincs itt, akkor úgy borítom ki hogy még a poharat sem látom viszont!
Szóval, összefőztük.
Visszaborítottuk ugyanabba a pohárba és tádááám :D
Rettenetes formája lett, de legalább ehető és nem kellett kidobni.
A maradék eperöntetből, pedig csináltam inkább réteges tejberizst.
Pannát pedig jegelem egy türelmesebb napomra. Egyszer majd megpróbálom újra, de tényleg....egyszer majd...

 Az elmúlt hetek konyhai ténykedésein nem is nagyon van mit firtatni, örülök, hogy meg bírtam főzni az ebédet és ennyi kb. Ezer a dolog kint.


A kecskék.
 Szépen haladunk az új kecskével, Kecsessel. Még ugyan nem áll sorba reggel (mint a másik kettő), de már egy-max. két kör után beáll a helyére én meg szépen kivezetem a fejőbe.
Így, hogy 3 kecske van a reggeli fejésnél, már kicsit tovább is tart a reggeli menetem.
Főleg a kezem érzi a végére ,hogy nem egy, hanem 3 kecskéből kell kipréselni a tejet.
Decemberre lesz olyan szorítása az öklömnek, hogy nem lesz az az ember, aki ujjat merne húzni velem. vagy kezet fogni :D :D
Reggel 2,5 liter tejet kapunk, többet nem nagyon erőltetek, mert a két nagynak még kicsinyei vannak és engedjük szopizni.
Jut is, marad is alapon.

Lassan meg kell válnunk a két gidától ( fiúk). Meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre, ha valaki szeretne egy bakot a kecskéi mellé, akkor időben jelezzen, mert valószínű kipróbáljuk a gidahúst...

Szóval a kecskék rendben vannak. Már kezdik megszokni a napi tennivalókat és a sok finomságot, amit kapnak. A héten őket is lejelentettük, így kapnak majd egy csinos fülbevalót, mi meg majd egy kis fejpénzt utánuk, ha minden igaz, kb. egy télre való szénára.

A kert.
NA igen, ezt is meg kell mutatni:
Ezt nézzétek , mekkora borsó van Püskin:
 méteres...komolyan...a hátsó sorok hatalmasak
A legelső az más fajta, az fele ekkora, de azon már dagad a borsó. A nagyoknak kell még egy hét kb.





 Megérte kapálgatni a déli napsütésben. Biztos vagyok benne, hogy a kertünk kedvező fekvése is segített, de a sok "simogatás" és "mikorleszmárborsóvégre" hozta meg a kívánt hatást.
Egyébként meg tök szűz volt a föld, valószínű a kezdők szerencséje is segített nekünk.
Vagy mert nálunk sok a 4levelű lóhere , sőt ha így megy tovább saját kéményseprőnk is lesz.
A minap ugyanis láttam egyet az autóból, felkiáltottam, hogy jajj hol egy gomb .
Csenge kérdezte, miért?
Meséltem neki, hogy a babona szerint a kéményseprő szerencsét hoz....
Ő pedig gyermeki könnyedséggel közölte, hogy akkor azt miért nem ültettünk idén???!!
szóval jövőre a négylevelűk mellé ültetünk egy kéményseprőt is, aztán betesszük a világrekordok közé a borsónkat.


Mutatok még valamit:
Ő itt Vendula! 12-es ikrek egyike.

Tavaly tavasszal még a másik házban csiptem le a kis hajtásokat egy másikról és tettem fólia alá.
Megéledtek és 12 átvészelte a költözést és a telet is, így a virágágyás szélére kerültek, mind a 12-en.
Most kb. 20-30 cm-esek , erősek és virágoznak.
Jövő tavasszal szeretnék még legalább ennyit bujtatni! HA nem többet!!






 Jól látszik, hogy az időnk javát kint töltjük a kertben és az állatokkal., gyerekestül.
Teszünk veszünk, küzdünk.
Hol a levéltetvekkel, hol a szúnyogokkal, bent a legyekkel, kint pedig a seregélyekkel.
VAn ugyanis egy szép nagy cseresznyefa.
A szomszédék azt mondták, hogy ebből ugyan nem kell enni majd, mert a seregélyek felzabálják.
NA  több se kellett, elfogadtam a kihívást.
Elkezdett virágozni, majd apró kis cseresznyék lettek rajta.
Aztán beütött a fagy, elfagyott a fele.
Majd nagy örömünkre, a másik fele beérett.
És elkezdték zabálni a tetvek....majd a seregélyek.
A tetvek ellen már késő volt védekezni, de gondoltam egy nagyot és kicsoszogtam délidőben, míg Nimi aludt, egy nagy zsák nejlonzacsival és csini kis szalagokkal, fehérekkel, színesekkel.
Gumicsizmában, átcipeltem egy létrát a veteményesen, mert hát kerülni nagy kör lett volna.
Aztán felcaftattam a fára és feldíszítettem.
Mint a májusfa, vagyis karácsonyfa, olyan lett.
Eskü!
Nagyon szép, kár hogy nincs képem róla.
Kááár hogy nincs képem arról, ahogyan a szomszédok észrevették
Kár hogy nincs képem arról, ahogyan Apjuk meglátta...
Kár hogy nincs képem, arról, ahogyan a nyomorék seregélyek tovább zabálták a cserinket, az egy órás küzdelmem után is.



De tudjátok mit?!
Annyi maradt még így is, hogy a szomszédnak is vittem, a tesóm is szedett, a másik utcabeli szomszéd is szedett, és egy bő hétig minden nap degeszre ehettem magam cseresznyével :)

És tudjátok mit? !
NAgyon finom ;)

Csak ez a legkisebb nem szereti
itt ni!









2016. május 18., szerda

Mióta falun lakunk, egyre többször kerülget a rosszullét...

A napokban sikerült megint haladni egy keveset. Elkészült a tojótyúkoknak, vagyis jércéknek, mert még fiatalok, a helyük. Talán a jövő hónapban ki is mehetnek már.
A húscsibék már két hete tápmentesek, és hétvégén szeretnék már próbálni belőlük, vagyis csinálni egy próbasütést :D
Az új fejőskecskével is jól haladunk,persze ha sikerült elfogni, ami még mindig igen változatosan megy.
Ez úgy  van, hogy ha ő eldönti, hogy engedi, akkor el lehet kapni. Addig meg szivat bennünket a karámban körbe-körbe.
Amikor nagyon éhes, akkor az első kör után bemegy a beállóba és odasétálok , nyakon fogom, aztán megy minden az előírtak szerint.
Ha nem éhes.... hát akkor már egy pólóban állok neki a fejésnek, mert mire elkapom leizzadom magamról a pulcsikat.
Fárasztóan makacs minden kecske...ez meg pláne, de több,mint másfél liter tejet ad reggel, szóval csendben maradok és fejem holnap is.
Azért előnye is van a reggeli rohangálásnak: Egyre kevesebbet vagyok rosszul a fejésnél.
Amikor kikerültünk és hirtelen megsokasodtak a tennivalók, bizony nehezen bírtam a lépést tartani.
Kapkodtam a levegőt, mire végigjártam a kertet.
Most már jobb. 65 kg vagyok, szépen folynak le a kg-ok is. Erősödik a lábam. ..a kezem..a tüdőm.
Nem azért nem bírtam ám, mert beteg vagyok vagy ilyesmi, csak simán városi kondim volt.
Már alakulok...

Most már egészen más miatt kapok a szívemhez.
Általában a gyerekeim miatt.
Adott egy nagy udvar, kerítés nélkül, 3 bátor, mozgékony, kíváncsi gyerekkel.
Akik, ha éppen nem a farakás tetején mászkálnak, akkor az udvaron utcán bicajoznak, keresztül-kasul. ( egy szerencséjük, hogy bicajjal a veteményesemen még nem tekertek át)
A frász kerülget már attól is, ha arra járkálnak.
Ma pl. a hetekkel ezelőtt kiültetett fűszernövényeimet kotorták ki.
Épp hogy beindul szerencsétlen metélőhagyma is, hát nem abból dagonyáztak ma délután??
B@..........
De .
Agyam eldobom..
Én melózok vele, öntözgetem, ezek a .... gyerekek.... pedig két lapáttal szétkenik a gyerekasztalon.
Apró kis hajtásokkal együtt.
Szentségeltem egy sort. Közben Apjukkal kapáltuk a botrányosan gyomos kertet.
Fél szemünk Nimin volt, másik meg a szúrós vackokon és a hagymákon. ( a répa kész..takarmányrépa is, krumpli is, borsó is, babok egy része is...de a hagyma nem látszik ki)
A paprikát és paradicsomot megpróbáljuk megmenteni.
Csináltunk egy kis elkerített részt, amibe kiültettük azt a pár nyomi palántát, amit idén sikerült összehozni, aztán beszórtuk szalmával. Ahogy nőnek kerül majd rá pár réteg még. A célunk, hogy elnyomjuk a gyamot. Jövőre másabb rendszerben, de ezt is továbbfejlesztjük.
Addig marad a kézi gyomirtózás,azaz a kapa! Legalább napszagú leszek. Azt szeretem :)
Vegyszert nem szeretnénk használni.
 Épp elég, hogy a kapálástól izomlázam van reggelre, nem akarok még a vegyszerektől is rosszul lenni.
Szóval haladtunk a kertben is, már amennyire időnk engedte, meg a gyerekek.
Nimi drágám , nem csípi, ha nem rá vigyázunk. Mindenfélét kitalál, hogy rá figyeljünk.
Ma is követem, mint tyúkanyó a kicsiket, mentünk megsimogatni a kint legelő Bekecskénket, halál nyugalommal állok mellette, míg simogat, majd a következő pillanatban már a kerticsapnál mosom a gyereket, mert egy laza mozdulattal felemelte a kecske farkát és kiszedte az ott lifegő kecskebogyót.

Szerintetek, milyen sűrűn vettem a levegőt?
És az Apjuk?
Pont ott álltunk, mind a ketten...
Szerintetek fogunk még "megnézheted a fogaimat Nimike! " játékot játszani??
Én egy darabig most biztos nem engedem a számban kotorni a gyereket!

Percekkel előtte kiabált a Lóri a telek másik feléből, amikor épp a ganékupacról húzta le Nimit, hogy:
Anya! a Niminél nyúlkaki van!

Az agyam bugyog.
Nem elég, hogy a fürjeknél segédkeznek...és összetapogatnak minden szart vackot.
Neeem.

És ez azóta tart, mióta kint vagyunk.
A szapora szívverés, gyors légzés, rosszullétek...
Mi lesz velem, ha terhes leszek?!

Még néhány ilyen pillanat és . ...hát nem is tudom.
Pedig nem vagyok ám paramami, csak a "kifelé menetes" dolgoktól hessegetem el a gyereket.
Engedem simogatni az állatokat, túrhatják a földet is meg ilyenek.
Tudjátok... de mindennek van határa.

Na!

Mutatok valami kézimunkát is, nehogy valaki rosszul legyen a történteket olvasva.



A tavaszi ajtódíszünket lecseréltem nyárira. Teljesen saját munka.
Nem nagy cucc, és maradék anyagból van, de én pont ilyennek szeretem.

Aztán megindultak bent is a munkálatok.
Bodzás üdítőt készítettem. Most is ázik egy adag.
A szörp is tervben van. Itt a falu szélén, ahol lakunk, van egy földes út az utcánk végében.
Félúton tele van hatalmas bodzatányérokkal.




A szörp tehát a következő projekt, számomra még ismeretlen terület.
Bár a túró is az volt.
Korábban már ugyan megpróbáltam egyszer, de nem jött össze. Most sikerrel jártam.
Nem kecsketejből. ( az nem sikerült. Most elraktam még egy adagot, abból is aludni, hátha ez összejön.)
Ez pedig, tehéntejből készült. Hamarosan talán sikerül ezt is házi tejből csinálni, találtunk egy forrást itt a környéken.
Addig marad a tehenészeti friss tej.
Mindenkinek ajánlom egy próbára, mert ugyan árban kicsivel többre jön ki, mint a bolti, de ízre meg sem közelíti azt.








A lényeg, hogy 5-10 liter tej alatt nem szabad nekiállni .
Főleg, ha ennyien vannak, mint mi.

Szeretek itt próbálkozni.
Apjuk is támogat. Nem vág fejbe, ha kiöntök a csapba pár liter tejet.
Vagy végigfolyatom a konyhapulton, tűzhelyen, páraelszívón!! a friss savót.
Segít szűrőt fogni, vagy gyerekeket őrizni, ha projekt van.
Vagy összeszorított szájjal viseli, ha valamit rendelek a netről vagy szerzek valamit, mondjuk állatot.

Nélküle nem menne.
Semmi sem.

( jajj tudom, hogy el fogja valamikor olvasni: imádlak ám! és tényleg nem menne, ha nem támogatnál vagy nem szólnál, hogy :
Te Betti, mit szólnál , ha azt mondanám, nőnek a gombáid!

Ő vette észre, hogy megjelentek a laskagombakezdemények az egy hónappal ezelőtt bekevert zsákon.
Remélem hamarosan , szüretelhetem.)

Szóval kössz Apjuk, csinálok is még csokis túrós gombócokat Neked!
<3

2016. május 12., csütörtök

Azt hittem jól haladunk

Na jól elkiabáltam tegnap ...
Azt hittem jól haladunk, de tévedtem!
Ma délelőtt fogászatra voltunk bejelentkezve. Lóri hátsó fogaival. Szóval nem ment oviba a két nagy.
Reggelre nem állítottam be a telefont, gondoltam minden nap 7 előtt felkel valamelyik, mostanában Ninike, így hát minek azzal vacakolni.
Nem pont ma reggel aludtak tovább???
Dehogynem.
Gyorsan adtam nekik reggelit, aztán nyomás ki az állatokhoz. Szakadt az eső.
Gumicsizmával a lábamon és apjuk Baseball sapijában mentem hátra. Gondoltam így legalább nem ázok szét, ha már úgy is sietni kell.
Ez a legveszélyesebb.
Szakadó esőben, gumicsizmában a sáros, csúszós földön.
Tehát csak óvatosan lépkedtem, nehogy elcsússszak a kecskekakin  egy pocsolyán. Bekecs a legelső kecskénk kezdi a sort. Gyors megfejtem, aztán visszadöcögtünk a karámba és levadásztam Kecsest is. Futtatott néhány kört velem az esőben, de megcsíptem a kis nyavalyást.  Szépen bevezettem, csak úgy óvatosan, mert ha ő megindul, akkor én repülök utána és igaz, hogy munkásfarmer van rajtam ilyenkor, de nem szerettem volna sáros lenni. ( így sem jutok a mosás végére szerintem soha)
Szépen feljött a fejőállásra, ahogy a nagykönyvben meg van írva, szépen elkezdtem a fejést, ahogyan tegnap mondtam és dicsérgettem.
Örültem a fejemnek, hogy majd hétvégén meglepődik az Uram.
Hát nem fog.
Megfordult és b@sszus leült.
Ennyi .
Kész. nem tudtam fejni.
Nem akart enni.
Leült és vége.
Gőzöm sincs hány kiló, de ő a legnagyobb a 3 közül és hát nem kicsi.
Nem bírtam mozdítani.
Kicsit odébb húztam a lábát és félig ülő helyzetben préseltem még ki egy kis tejet, a többit meghagytam ma a gidáknak.
Azt hittem jól haladunk, de nem. Megtorpant a jószág és bemakacsolta magát.
Holnap viszont ráfázik, mert nem sietek sehová!
De ma...
Késésben is voltam....
Mindig ez van. Valahogy érzik. Érzik  a gyerekek is. Tudják, ha időre megyünk, és akkor üt be a fene. Akkor kezd el bőgni valamelyik. Vagy akkor szivatnak az állatok. Tuti akkor szökik ki egy nyuszi. Akkor röpködnek el a fürjek. MA épp nem a fürjek, csak a kistyúkok. Kinőtték a helyüket ez már biztos, ugyanis egy pillanat alatt szöknek el. Pont, amikor menned kell, amikor késésben vagy.
Akkor nem kell a reggeli. Akkor kell újat csinálni. Akkor esik le minden. Akkor törsz el valamit.
Annyira jellemző!
Feladom.
Képtelen vagyok ennyi állattal és három kölökkel időben odaérni valahová is!
Lehetetlen!
Befejeztem.
Lesz, ami lesz én ezen többé nem vagyok hajlandó aggódni.
HA nem érünk oda, nem érünk oda.
Elég volt.
A Nimike is felöltöztetve, útra készen tojik be.
Végem.
Ez ellen nem tudok , mit tenni.
Bármikor is kelek fel, bármikor is kelünk útnak, ez van.
És úgy restellem, de tényleg nem fogok többé ezen vacakolni.
Ha egyszer időben elindulunk, akkor úgy is dugó van a városban, vagy felújítások.
De úgy sem indulunk el időben!

Negyed órát csúsztunk.
Azért csak sikerült bekerülni.

Jövő héten ugyanígy csütörtökön megyünk...hááát....nem sok szépet jósolok a napnak!

2016. május 11., szerda

Rohannak a napok


Zúzós hetünk volt
Az elmúlt héten Apjuk kezdte...beteg lett, benyelt valami vírust. 1-2 napos csak, de éppen akkor, amikor megérkeztek az új kecskék és megkezdtük az új anyakecske fejését.
Azt a kecskét, amelyikkel együtt vannak a kicsinyei, nem lehet fejni, mert a kicsik kiszívják a tejet.
Adott volt tehát a feladat, csinálni kellett egy kecskeovit, ahová bezárhatjuk a két új kislányt. Apjuk közben fürjketrecet épített, a legújabb csapatnak...majd lebetegedett a gidaovi kiötlésekor.
Szerencsére nem tartott sokáig, így hamarosan az ovinak is nekiállhatott.  A terv az volt, hogy éjjelre bezárjuk a két kicsit és Kecsest reggel megfejjük. Ezután kiengedjük a lányait, este pedig nem fejünk, így napközben és este övék a tej, reggel pedig a miénk.
A gond ott kezdődött, hogy a három új kecskét nem lehet megfogni.
Legalábbis nem egyszerűen.
Este szépen leraktuk a gyerekeket, Apjuk elvégzett, aztán közös erővel, sokszori próbálkozásra betereltük az oviba a kicsiket. ( másodjára sikerült is bababiztossá tenni az ovit, így már nem lógtak ki.)
Kecses kecskénket is csak csellel lehet elfogni, és némi kergetés árán...ami hol 5 hol pedig 25 percig tart.
Szóval estére beraktuk a kicsiket, mi pedig reménykedve vártuk a reggelt, hogy bent is maradtak és miénk a tej.
Így volt :)
Reggel a szarvánál fogva húztuk ki fejni, szintén ketten.
A fél falu rajtunk röhög, ha lát. Betanulók vagyunk. Mi is és a kecske is. Így hát szintén ketten küzdöttünk hétvégén a reggeli fejéssel, vagyis csak a kivontatással, mert a fejőben már minden úgy ment, ahogyan a nagykönyvek írják.
Attól pedig eltekinthetünk, hogy szarvánál fogva kell kivonszolni, mert bő másfél litert kapunk tőle reggel. (Így már napi 3 liter tejünk van...ismét tejdesszertes dömping van itthon)
Szóval teltek a napok, eljött a vasárnap és én is kidőltem . Persze csak szigorúan egy éjjelre, mert mint tudjuk egy szülő nem dőlhet le hetekre.
Vasárnap éjjel nem sokat aludtam, és végig azon rettegtem, hogyan kelek fel hétfő reggel és indítom el a gyerekeket, majd hogyan fejem meg teljesen egyedül Kecsest, a betanulóst.
Heteknek tűntek a vasárnap éjjeli órák...de reggelre valahogy megkegyelmezett az ég, és egész jól festettem már.
Elvittem a gyerekeket, és összeszedtem magam, kivonszoltam Kecsest és megfejtem őt is, meg Bekecskét is.
Ma szerda van.
Már nem kergetek.
Már csalogatom.
Már a kezemből eszik.
Már nem rángat.
Már több tejet is ad.
Már megismeri a fejőállást.
Szombaton Apjuk feji meg reggel, addigra szeretnék nagy meglepetést neki és megtanítani Kecsesnek, hogyan kell a karámból átmenni a fejőbe, anélkül, hogy a szarvánál fogva vonszol bennünket, vagy mi őt..
Szerintem jól haladunk :)
Ha így megy tovább, akkor jövő héten bekerülnek Füli gidái is az oviba.,..persze csak éjjelre...aztán akkor 3 fejősünk lesz reggel...
Újabb betanítós kecskével, ugyanis Fülit sem fejték még soha. :D :D 

Ő Füli, bár nem mi adtuk a nevét, teljesen megértjük, miért kapta.





Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, közben 240-en lettek a fürjek és Nimike is benáthásodott.
Így hát adott, egy nyűgös ---bocs---extra nyűgös gyerek, egy betanulós fejőskecske, és dupla annyi fürj, mint eddig. (megjegyzem a kis dagadék új fürjek édi új fürjek is betanulósak. Egyik sem tudja, mi vár rá, ha nyílik az ajtó, így hát a kis dögök cukikák, röpködnek kifelé, ha kell, ha nem.
Még csak szerda van.
Most mit mondhatnék? ??! Szerintem hétvégére megint lesz valami esemény, mert nálunk ez így szokott lenni. Gondolom addigra majd a csirkékkel lesz valami, sőt biztos, mert kezdik kinőni a helyüket.
Meg a második csapat nyuszi, vagyis 2 csapat van, akik egyidősek. Na nekik is költözés lesz, át a növendékekhez, mert már harmadjára szökik meg valamelyik. És kicsit frusztrál, hogy a fél életemet nyúlkereséssel töltöm, (a másik felét azzal, hogy a lányom, melyik ruhát vegye fel reggel, mert hát kérem szépen, 6 évesen nem mindegy, hogy melyiket...)



Eközben elvetődött az uborka és a bab is.
Épp ültetés közben gondoltam rá, Apám mindig azt mondta:
Tanulj sokat, ne legyél gumicsizmás paraszt!
Tanultam. Lediplomáztam.
Mégis gumicsizmában túrom a földet és vetem a babot.
És hogy őszinte legyek, ha újra tanulnék, ami most a gyerekek mellett kizárt, akkor egész biztosan valami mezőgazdasági irányba mennék tovább...valami olyasmit tanulnék inkább, amit a mindennapokban felhasználhatok.
Mert kezdem azt látni, hogy míg régen ez magától ment mindenkinek, ma bizony keményen diplomásnak kell lenni, ha valaki a generációmból kertet rendez és állatokat tart.
Mennyi mindent kellene eltanulnunk, ellesnünk az őseinkől.
Mennyivel könnyebben menne, ha a zsigereinkben lenne a vetés, és palántanevelés.
Lassan már nem lesz, kitől tanulni.
Lassan már eltűnik az a generáció, akik még tudták, hogy fagyosszentek előtt nem ültetünk ki semmit...
Mehetünk majd tanulni, hogy gumicsizmás parasztok lehessünk!
Nem kell magyaráznom a különbséget! Tanulni kell azért, hogy értsünk hozzá, mert ez édes kevés, amit tudunk.


Bár olyan tapasztalatokat gyűjthetnék és adhatnék majd tovább, hogy ezzel már a mi gyerekeinknek ne kelljen szenvedni!
Megtanulok amit bírok, s átadom, ha igénylik majd!
Becs szó!
Addig meg ott játszanak mellettünk, még akkor is, ha így lassabban megy minden, hátha a D-vitamin mellett, mást is magukba szívnak sátrazás közben :)







2016. május 3., kedd

Konditerem



Mikor már azt hinném, hogy eluralkodhat rajtam a tavaszi fáradtság...punnyadás, veszünk egy kecskét és kész vége a tavaszi erőtlenségnek.
Eddig sem volt pite egy napom...
Reggel ugye indulok a 3 gyerekkel...az felér egy rövidke aerob edzéssel, mert a végére izzadok, mint egyszeri lány a Rékatornán.
Aztán jön a reggeli szokásos menet, ami minden héten bővül valamivel.
Eddig csak olyan lightos volt, 50 nyuszi etetés, 40 csibe...csomó fürj...
Itatás...
A kiszökött állatok összeszedése...
Gallyak szedése a kecskéknek..
Fejés...
De most
Most megjött a nagyágyú.
A súlyzós szépség.
KECSES az új anyakecskénk.
Már tegnap este kezdtük. Ketten fogtuk. Kihúztuk a fejőbe. Kicsit loptunk a tejből.
Gondoltam minden nap jobb lesz majd.
Reggel bemegyek hozzá.
Egyedül.
Kergettem fel alá, már a fél szomszédság rajtam röhöghetett, mire a szarvánál fogva kivittem.
Majd egyszer fotózom, mellém rakva mekkora.
Ő a legnagyobb.
Apjuk szerint valami démoni nevet kellett volna adni neki, de engem nem fejelt még le, szóval látom benne a szépséget és a reményt.
Szarvánál fogva tehát behúztam a fejőbe.
Nem fejtem. Csak etetni próbáltam.
Ez már önmagában is kemény mutatvány volt, de a kis vacak lánya kiszökött utána így már ketten nyávogtak a fejőben.
Nekilátott kint a harmadik is, több se kellett az anyjuknak, a szarvánál fogva húzott vissza az udvarra.
Büszke vagyok hogy nem engedtem el, bár volt egy két pillanat, amikor nem tudtam eldönteni, repülök vagy sem...
Visszarepültünk -maradjunk ennyiben-a karámba. Betuszkoltam a többit is, akik közben lógni próbáltak,majd diadalittasan-örülve hogy nem múltam ki-elvánszorogtam a fürjekhez.
Itt a szokásos 1-2 fürj helyett ma 5 db repült ki az etetés során, tehát ezt is hozzátehetjük a mai fitnesstevékenységeimhez.
Összeszedtem a nyavalyásokat és csak reménykedtem, hogy a nyulakat ma nem kell vadászni.
Nem kellett. Csak egy pottyant ki etetés alatt, de azt hamar visszalendítettem a helyére.
Mindig szivatnak.
Főleg amikor sietek.
Vagy lepiszkolnak....vagy lefröcsögtetnek vízzel..vagy szalmás lesz a hajam...vagy fűrészporos a gatyám vagy sz@ros a cipőm.
Mindig szivatnak.
De legjobban most Kecses.
Eszem a pofáját.
Ma este már ketten sikeresen bevittük...vontattuk.
Holnap reggel is ketten leszünk rá.
Szerintem vágok egy szép mogyoróvesszőt, kimívezem valami írással és hess a valagára, ha nem érti meg a szép magyar szót...
Vagy viszem Ninukát, neki úgy is a tenyeréből eszik minden állatunk!



2016. május 2., hétfő

Neveket keresünk!

Pontosabban három nevet...nekik.
Anya és két lánya.
Az egész úgy kezdődött, hogy Füli későn ellett meg ráadásul 2 fia született, így eldöntöttük, hogy kell még egy anyakecske nekünk, hogy összesen 3fejős legyen majd tavasszal. Mert annyinak már van bőven teje, amiből sajtra is futja majd.
A minap írtam is éppen, hogy kell majd keresnünk egy eladó kislány kecsót, csak nem tudtam kivel etessem a lóheréket, hogy találjunk egyet. Erre a Facen jön velem szembe egy hirdetés 3 lány két fiú kecskéről, itt a közelben.
Rákérdeztem, s megbeszéltük, hogy a héten felhívom őket, ha még meglesz valamelyik, akkor megnéznénk.
Holnap készültem a városba cipő kell Lórinak az anyák napi ünnepségre.
Ma mindenki hazaért, s esett az eső.gondoltam bedagasztok egy kis( 1 kg lisztből!!)  fahéjas csigát lesz nasi délután.
Aztán , mint lenni szokott, esőben az ember agya jár.... nem a keze, mivel kimenni nem tud.
Arra jutottam, hogy: ma megyek be cipőt venni Lórival, s erre apjuk mondja, akkor bejön velem, s menjünk kecskét nézni is.

Mikor kell kecskét venni?
Amikor jól esik...

Szakadó eső, 3kipihent gyerek, irány a város, majd a kecskés.
( a kiló csiga itthon kelt a hidegben)

Szerintem ilyen gyorsan még nem vettem gyerekcipőt.

Rohantunk Szolnokra a kecskét megnézni.
Ott gyors helyzetfelmérés, melyik kecske kinek a kicsinye...melyik ,milyen...
Mintha sokat értenénk hozzá!
Kikapták a két kislányt, felemelték, s szegényeim olyan sírásba kezdtek, hogy még Ninukánk is csatlakozott hozzájuk.
Na jó, akkor hamar kitaláltuk,hogy nem szedjük szét a testvéreket.
A két kicsi sírására az anyjuk is a bejárathoz sietett, így jött velünk ő is.

Talán még nem vagyunk elkésve és még fogjuk tudni fejni.
Ha nem akkor tavasszal őt is.
3 kecskével tértünk haza.
Most újra feltűrtük a pulcsik ujját, mert hogy szarvas kecskékről van szó. Az eddigiek suták, vagyis szarvatlanok.
Legfőbb feladatunk őket beilleszteni, s kezes bárányokká szelidíteni, a gyerekek kedvére.
Holnap lesz kecskeválasztás, vagyis választanak a gyerekek maguknak és nevet is adnak nekik.
Örömmel fogadok cuki kecskeneveket, hátha a SZŐRGOMBÓCRÓL ...
Hogy fog kinézni, ha reggel süvítek majd fejéskor, SZŐŐRGOMBÓÓC gyere a fejőbe!??
Találnom kell Lórinak valami jó nevet, hátha tudok rá hatni, és talál más nevet a leendő kecskéjének.

A gépünk bedöglött, csak telóról pötyögök...
A 4 tepsi csiga kisült végre, amit itthon hagytunk kelni...
Apjuk beért az állatoktól...
Így én búcsúzom....azt pedig majd elmesélem máskor hogyan szedtük le az utánfutóról a kecskéket!!

2016. április 26., kedd

Állomány

A családunk már jól tudja, hogy nálam minden napos az, hogy négylevelű lóherét találok. Mar Füli kecskénk ellése előtt is lóhere dömping volt nálunk. Olyannyira, hogy ha találtam egyet, akkor megetettem a kecskével, hátha már szerencsét hoz neki és megellik végre.
Miután már a kecskék is elfordultak a sok négylevelű lóherétől, ezek után a nyulat tömtem vele. Találtam, mentem a nyúlhoz és beadagoltam neki.
A minap a takarmányos helyiség ablakában hagytam egyet Apjuknak, hátha észreveszi.
Már csak nagyokat mosolyog, amikor találok egyet. (vagyis szerintem a sárga irigység eszi meg.)
Pedig, ha jól belegondolunk az én szerencsém az övé is, nem?
Ha velem valami jó történik, akkor az Neki(k) is jó, és fordítva is.
Így hát én csak szedem tovább lelkesen, s amikor már kinevet a családom, megkapják az állatok.
Meg is jön a hatása, meg is ellett Füli is, meg a kis Pufi szürke nyulunk is.
Jelenleg van tehát két anyakecske, két kisgida.
Van 2 bak nyúl.
Van 8 anyanúl
Van 5 nagyobb, 7 kisebb, 8 annál kisebb, 7 annál kisebb és fene tudja mennyi annál kisebb nyuszika is. És a többi anyanyúl is éppen szerelembe esett vagy folyamatosan esnek :) :)
Van 20 húscsibénk.
Van 24 tojócsibe, szeptembertől fognak tojni.
Van egy kakasunk ami még a mamáéknál vendégeskedik.
És megjöttek az új fürjek. vagyis a fele, mert egy hét múlva jön még 50, vagy 70 db.
Úgy kb. azzal együtt 230-an lesznek és elkezdem a keltetést is, ha kikerülnek a csibék a melegítő inkubátorból.
Mivel az új fürjeknek kellett a hely, a kecskéket végleg kipateroltuk, amolyan rideg tartásban lesznek. Persze van egy tök nagy istálló, be tudnak vackolni ( a kis gané Puszedli már be is szorult a szénához, vagyis bement és nem jött ki, hanem ott lefeküdt és bevackolt.)
Szóval  kikerültek a kecskék és berendeztük a fürjházat.
Ez a legújabb ketrec, ebből van még 3 db. tele vannak. Ez is megtelt, és készül a következő, meg azon kívül lesz még egy és beteltünk.
A ketrecet is, mint itthon szinte minden ilyesmit, Apjuk készítette!
Jajj lassan teljesen kész a hinta is, majd arról is készítek képeket...addig itt a fürjes Hőstermelőm! 



Szerintem velük most nem fogok lóherét etetni, mert éppen hogy elegen vannak mára. :)
Beszereltük az új itatókat, ez megkönnyíti a rendezésüket, ennek külön örülök, mert reggelente már túl sok volt az itatás. Főleg, hogy lassan már két kecskét kell fejnem...
Tervben van még egy anyakecske beszerzése, meglátjuk, sikerül-e ...azt nem tudom, ahhoz hogy sikerüljön, kivel etessem meg a lóheréimet :)
Segítségem a kecskézésben is akad, bár a kiskecsók nem biztos, hogy jó néven veszik...
Bár úgy vagyok vele, ennyit ki kell bírni nekik a sok szeretetért cserébe!
Nem?










A kisebbik gyerekünket a napokban kizártuk a kecskék helyéről, mert túlszereti. A legjobban a farkukat :)
Attól tartok Nimit már nem bírják ki, így Ő kiszorul most egy időre a karámon kívülre, bár ott is csak a galibát okozza. Lehet, hogy inkább bezárnom kellene valahová, ahol mondjuk nincs állat.
A minap például a macskáknak -mert hogy nekünk nincs, de a szomszédnak van- kirakott tejet....aludttejet...savanyú tejet, vagy nevezzük bárminek, olyan könnyedséggel nyalta le az ujjairól, mintha csak neki szántuk volna.  S így van a kecske és nyúlbogyóval is. Nem néz semmit, nem kímél senkit, csak megy, mint a tank és nevet vagy sír felváltva.
Mert jelenleg  Ő most nekünk a kis Dudánk, Nutellánk, Ninikénk, Nünükénk, ....aki után mindenki rohan....
A legkisebb a három közül...











Szerintem nem is kérdés, miért találok én ennyi négylevelű lóherét :)
Kell ennél nagyobb szerencse, mint Ők....Itt minden és mindenki....
( najótitkonmégegyszerencsénreménykedek)