2016. június 7., kedd

Koszosan, fáradtan, tüsszögősen...






Ma is hasonlóan indult a napom, mint máskor.
Bár korábban kellett menni az oviba, így már 7-kor ott voltunk. Színházba ment a csapat.
A szokásos fél 9 helyett, már fél 8-kor itthon voltunk Nimikémmel. Be is lendültünk gyorsan, elindítottunk egy mosást :D
Többre ilyen korán nem futotta.
9 helyett, ma fél 9-kor kezdtem a szokásos reggeli körömet. Etetés, fejés....nálunk ilyenkor megy, így állítottuk be, így megoldható a gyerekek mellett. AZ állatok alkalmazkodtak hozzánk.
Ilyenkor már mekegve várnak a fejésre... A gidaoviba bezárt kicsik, pedig az anyjukat várják fejés után.
Igen ám, de a napokban kaptunk egy újabb adag állatot.
SZÚNYOGOKAT!
Iszonyatosan sokat!
Fotóm nincs róla, hogy mennyi, mert még most is a döbbenet hatalma alatt állunk.
Soha ennyit még nem láttunk.
Invázió
Itt a Szigetközben, az árasztás után.
Ujjnyi vastagon telepedtek le a fürjházban és a kecskék istállójában is, pedig az nyitott istálló!
 Az első reggelen nem bírtam a fejőben fejni....
Kivonszoltam az állványt az udvarra és kint fejtem, bár ott is elviselhetetlenül sok a szúnyog.
Ez volt szombat reggel.
Apjuk piacon volt, így kivételesen enyém volt a reggeli kör hétvégén is.
NYomorult állataink is alig bírták.
Szerencsére hozott az Uram valami bio szert, amivel lefújtuk a falakat, kisebb nagyobb sikerrel.
A képen már a második kör lefújásából maradt vissza az ablakban....a fürjházban...




A képen a töredéke van annak, ami itt volt nálunk hétvégén, de aki szigetközi, az tudja, miről beszélek.
Mindegy is, valahogy túljutottunk az első döbbeneten, így most hála nekik, reggel hosszú farmer, pulcsi, sapka, citromillat, így indulok fejni.
Mikor kilépek az ajtón, már ott szakad rólam a víz. Végig folyik a hátamon, érzem.
Ma is így volt. Szuper szép idő  reggel.
Rajtam meg hosszú felszerelés, bár így is megúsztam, mert szombaton kabátban, kapucniban mertem csak kimenni.
Szokásos tele zsebbel mentem, persze nem pénz volt nálam, hanem egy csomag zsepi, ugyanis szénanátha kerülget reggelente.
Gondolom már látjátok a ruhámat, miért?!






 Széna, szalma mindenhol, mindenemen, virágzik minden, nő a gaz....
Alapjáraton is kesztyűben rendezem   a fürjeket. Ne kérdezzétek, miért? Így szeretem, így szoktam meg, nem lesz dzsuvás a kezem...
Tavasztól ez úgy néz ki, hogy egy fürjketrecet megetetek , vagyis egy adag fürjet, majd kesztyűt levesz, orrot fúj, kesztyű vissza.

Majd megetetek még egy ketrecet, kesztyű levesz, orrfújás, kint levegővétel, szúnyog csapkod, kesztyű vissza.
Majd így megy tovább pontosan 5*3 db ketrecen keresztül.
A végére a tököm tele a kesztyűvel, az orrfolyással, leveszem a kesztyűt és megmosom a fejem a kerti csapnál.
Aztán visszamegyek a nyulakhoz és a tyúkokhoz és eljátszom ugyanezt a műsort.
Közben néha benézek Nimihez az ablakon!
Közben néha megállok egy korty vízre, mert különben kihalok (ahogyan Lóri mondaná)

Örvendek, amikor nincs frissen kaszált fű, és még szénáért is el kell baktatnom a kecskékhez, hogy a nyulaknak legyen kaja.
Ilyenkor megtömök egy zsákot szénával és átcipelem a nyuszikáknak. Ez a folyamat, extra tüsszögéssel és orrfolyással jár.

Mindegy csak szúnyog ne lenne, az orrfolyást már megszoktam, egyébként is, nem nyavalygunk tovább....

jah, de !
Hogy a bánat essen a szúnyogokba bele!
MIután végeztem mindennel, bementem Nimihez!
Ma külön örült nekem, mert rózsaszín tejet fejtem.
Ezt valahogy nálunk mindenki szereti! Mondtam én, hogy az eper telepítésénél lelopott töveknek meg lesz még a gyümölcse.
Tudjátok, amikor a kecske kitépte a frissen ültetett epreket!

(Kaptunk egy nagy adag epret és egy részéből turmix lett. ennyi a titka a színes tejnek)
A bödön pedig csak 2 literes, reggel 4 literesbe fejek....
csak mióta ennyi a szúnyog kevés a tejünk, nem bírom a fejést, inkább kizavarom a gidákat, végezzék el ők :)
Csak annyit fejek, amennyit muszáj!

Eperturmix nélkül végül is max. 2 napig bírjuk csak.



 


Bejöttem tehát Nimihez. Tízóraiztunk, beraktunk megint egy mosást, és lefújtuk magunkat citromillattal, aztán kibátorkodtunk az udvarra, mert bár nekem a hócipőm is tele van a kintléttel ilyenkor, de a gyereket ki kell vinni déli alvás előtt.
Kimentünk beszereztünk megint pár csípést, és néhány szem borsót.
Folytattam a tegnap elkezdett gyomlálást a virágoknál.  Kisebb nagyobb sikerekkel.
A fiam nem túl nagy segítség. Valahogy nem támogat: a gyere vidd el a ganéra játékomban!
A vidd el a kecskéknek játékba még belemegy szerencsére! 
Így nyerek pár percet, kigazolok gyors pár sort.

Aztán, amikor Nimi végleg kimerül- ez alatt értsd.: fekszik a földön és ordít, akkor bevonulunk.
Lerakom aludni. Kb. fél 12 körül. Ma korán keltünk így, 11 után már nagyon fáradt volt.
Kb. fél délben el is aludt. 
Beraktam egy mosogatást, és gumicsizmába bújtam, kimentem megint...
Hogy mi a bánatnak?
Hát folytatni a gyomlálást a kertben. 
tettem-vettem, aztán mikor már égett a fejem a szúnyogoktól és a naptól, mert itt Püskin nem félnek a naptól sem a rohadékok szúnyogok, bementem. 
Fél 2 volt.
Addigra már rég az ebédet kellett volna csinálnom, mert 3-ra  itt a  ház ura.
Kicsit elidőztem kint, most este már látom a nyomát a vállamon. Csinos kis kör alakú pirulás van rajtam, pont ott, ahol a hátam kilóg a blúzom alól.
Legközelebb bikiniben kapálok.

Lemostam a fejemet, vettem két levegőt és nekiálltam az ebédnek.
Beraktam még egy mosogatást, kirántottam a húst ( saját csibéből ), csináltam rizst, szedtem salit, csináltam egy epres desszertet.



 

Aztán már itthon is voltak. Apránként. Előbb apjuk hazajött.
Felkelt Nimi is fél 4-kor. Utána visszament Feri a gyerekekért. Ők is hazaértek.
Adtam nekik enni, Apjuk elment a két nagyobikkal tápért, mi pedig mi mást csinálhattunk volna Nimivel, amikor már ébredés után hozza a szandit és jelzi ,hogy KI!!
Igen, megint kimentünk.
A délutáni program ültetés volt, elraktam a maradék palántákat, meg azokat is, amiket a szomszédtól kaptunk. 
Megöntöztem, a nagyok segítettek, apjuk kaszált szemben , kecskét legeltetett, közben Nimi hátráltatott mindenkit.

7 körül fújtam takarodót , szerintem, ha tovább maradunk, kihalunk. mindannyian.
Ilyenkor én bejövök a gyerekekkel, Apjuk marad az állatokat rendezni és fejni.
Bent fürdetés, majd vacsora.
Nem is tudom, hánykor dőltek ki, én megvárom a párom, addig pötyögök, hogy el ne aludjak....

.....
......
.....jó éjt!



Miattuk vagyok olyan szalmás és tüsszögős és koszos és csípéses minden nap <3 :) 
 
Szépek ugye?


A képet Apjuk lőtte!







2016. június 3., péntek

Ezeket meg kell mutatnom...

Kicsit eltűntem. Nimródom benyelt egy aftás mandulagyulladást néhány napra...még a múlt héten.
Na meg aztán a két ovisnak is besűrűsödtek a programok, így az év végén...

A kertben meg palántázási szezon volt, vagyis már a vége....
De azért vagyok és csak gyűlnek a mesélni valók.
Azt sem tudom, hol kezdjem.

 Talán ezzel a remekül sikerült netes recepttel, mellyel rögtön érzékeltetném is, hogy nem minden olyan a valóságban, mint az internet világában...legalábbis nem minden sikerül úgy....elsőre...másodikra sem...

Íme hát az első a netes kép...a netes recept...



És ahogyan sikerült....



Ahogyan próbáltuk megmenteni...




Aztán , ahogyan változtatva, újragondolva alakult... 
 


A történet tehát:
Adott egy jó recept a neten. Gondoltam megpróbálom, ha már több tejünk van, legyen más desszert is belőle, ne csak tejberizs.
A kiszemelt pedig Panna. Panna Cotta.
Tejszínes tejdesszert.
A hiba ott volt, hogy nem tettem elég zselatint a tejszínes krémbe, nem szilárdult meg.
Aztán kiszedtük a poharakból...vagyis kiöntöttük az eperszószt, és a tejszínes folyékony lütyüt és összeturmixoltuk  ,majd egy kis pudingport tettünk bele, felfőztük, hogy sűrűsödjön és megmentsük a menthetőt. Tesóm volt a mentőprojekt ötletgazdája, ha Ő nincs itt, akkor úgy borítom ki hogy még a poharat sem látom viszont!
Szóval, összefőztük.
Visszaborítottuk ugyanabba a pohárba és tádááám :D
Rettenetes formája lett, de legalább ehető és nem kellett kidobni.
A maradék eperöntetből, pedig csináltam inkább réteges tejberizst.
Pannát pedig jegelem egy türelmesebb napomra. Egyszer majd megpróbálom újra, de tényleg....egyszer majd...

 Az elmúlt hetek konyhai ténykedésein nem is nagyon van mit firtatni, örülök, hogy meg bírtam főzni az ebédet és ennyi kb. Ezer a dolog kint.


A kecskék.
 Szépen haladunk az új kecskével, Kecsessel. Még ugyan nem áll sorba reggel (mint a másik kettő), de már egy-max. két kör után beáll a helyére én meg szépen kivezetem a fejőbe.
Így, hogy 3 kecske van a reggeli fejésnél, már kicsit tovább is tart a reggeli menetem.
Főleg a kezem érzi a végére ,hogy nem egy, hanem 3 kecskéből kell kipréselni a tejet.
Decemberre lesz olyan szorítása az öklömnek, hogy nem lesz az az ember, aki ujjat merne húzni velem. vagy kezet fogni :D :D
Reggel 2,5 liter tejet kapunk, többet nem nagyon erőltetek, mert a két nagynak még kicsinyei vannak és engedjük szopizni.
Jut is, marad is alapon.

Lassan meg kell válnunk a két gidától ( fiúk). Meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre, ha valaki szeretne egy bakot a kecskéi mellé, akkor időben jelezzen, mert valószínű kipróbáljuk a gidahúst...

Szóval a kecskék rendben vannak. Már kezdik megszokni a napi tennivalókat és a sok finomságot, amit kapnak. A héten őket is lejelentettük, így kapnak majd egy csinos fülbevalót, mi meg majd egy kis fejpénzt utánuk, ha minden igaz, kb. egy télre való szénára.

A kert.
NA igen, ezt is meg kell mutatni:
Ezt nézzétek , mekkora borsó van Püskin:
 méteres...komolyan...a hátsó sorok hatalmasak
A legelső az más fajta, az fele ekkora, de azon már dagad a borsó. A nagyoknak kell még egy hét kb.





 Megérte kapálgatni a déli napsütésben. Biztos vagyok benne, hogy a kertünk kedvező fekvése is segített, de a sok "simogatás" és "mikorleszmárborsóvégre" hozta meg a kívánt hatást.
Egyébként meg tök szűz volt a föld, valószínű a kezdők szerencséje is segített nekünk.
Vagy mert nálunk sok a 4levelű lóhere , sőt ha így megy tovább saját kéményseprőnk is lesz.
A minap ugyanis láttam egyet az autóból, felkiáltottam, hogy jajj hol egy gomb .
Csenge kérdezte, miért?
Meséltem neki, hogy a babona szerint a kéményseprő szerencsét hoz....
Ő pedig gyermeki könnyedséggel közölte, hogy akkor azt miért nem ültettünk idén???!!
szóval jövőre a négylevelűk mellé ültetünk egy kéményseprőt is, aztán betesszük a világrekordok közé a borsónkat.


Mutatok még valamit:
Ő itt Vendula! 12-es ikrek egyike.

Tavaly tavasszal még a másik házban csiptem le a kis hajtásokat egy másikról és tettem fólia alá.
Megéledtek és 12 átvészelte a költözést és a telet is, így a virágágyás szélére kerültek, mind a 12-en.
Most kb. 20-30 cm-esek , erősek és virágoznak.
Jövő tavasszal szeretnék még legalább ennyit bujtatni! HA nem többet!!






 Jól látszik, hogy az időnk javát kint töltjük a kertben és az állatokkal., gyerekestül.
Teszünk veszünk, küzdünk.
Hol a levéltetvekkel, hol a szúnyogokkal, bent a legyekkel, kint pedig a seregélyekkel.
VAn ugyanis egy szép nagy cseresznyefa.
A szomszédék azt mondták, hogy ebből ugyan nem kell enni majd, mert a seregélyek felzabálják.
NA  több se kellett, elfogadtam a kihívást.
Elkezdett virágozni, majd apró kis cseresznyék lettek rajta.
Aztán beütött a fagy, elfagyott a fele.
Majd nagy örömünkre, a másik fele beérett.
És elkezdték zabálni a tetvek....majd a seregélyek.
A tetvek ellen már késő volt védekezni, de gondoltam egy nagyot és kicsoszogtam délidőben, míg Nimi aludt, egy nagy zsák nejlonzacsival és csini kis szalagokkal, fehérekkel, színesekkel.
Gumicsizmában, átcipeltem egy létrát a veteményesen, mert hát kerülni nagy kör lett volna.
Aztán felcaftattam a fára és feldíszítettem.
Mint a májusfa, vagyis karácsonyfa, olyan lett.
Eskü!
Nagyon szép, kár hogy nincs képem róla.
Kááár hogy nincs képem arról, ahogyan a szomszédok észrevették
Kár hogy nincs képem arról, ahogyan Apjuk meglátta...
Kár hogy nincs képem, arról, ahogyan a nyomorék seregélyek tovább zabálták a cserinket, az egy órás küzdelmem után is.



De tudjátok mit?!
Annyi maradt még így is, hogy a szomszédnak is vittem, a tesóm is szedett, a másik utcabeli szomszéd is szedett, és egy bő hétig minden nap degeszre ehettem magam cseresznyével :)

És tudjátok mit? !
NAgyon finom ;)

Csak ez a legkisebb nem szereti
itt ni!