2016. május 18., szerda

Mióta falun lakunk, egyre többször kerülget a rosszullét...

A napokban sikerült megint haladni egy keveset. Elkészült a tojótyúkoknak, vagyis jércéknek, mert még fiatalok, a helyük. Talán a jövő hónapban ki is mehetnek már.
A húscsibék már két hete tápmentesek, és hétvégén szeretnék már próbálni belőlük, vagyis csinálni egy próbasütést :D
Az új fejőskecskével is jól haladunk,persze ha sikerült elfogni, ami még mindig igen változatosan megy.
Ez úgy  van, hogy ha ő eldönti, hogy engedi, akkor el lehet kapni. Addig meg szivat bennünket a karámban körbe-körbe.
Amikor nagyon éhes, akkor az első kör után bemegy a beállóba és odasétálok , nyakon fogom, aztán megy minden az előírtak szerint.
Ha nem éhes.... hát akkor már egy pólóban állok neki a fejésnek, mert mire elkapom leizzadom magamról a pulcsikat.
Fárasztóan makacs minden kecske...ez meg pláne, de több,mint másfél liter tejet ad reggel, szóval csendben maradok és fejem holnap is.
Azért előnye is van a reggeli rohangálásnak: Egyre kevesebbet vagyok rosszul a fejésnél.
Amikor kikerültünk és hirtelen megsokasodtak a tennivalók, bizony nehezen bírtam a lépést tartani.
Kapkodtam a levegőt, mire végigjártam a kertet.
Most már jobb. 65 kg vagyok, szépen folynak le a kg-ok is. Erősödik a lábam. ..a kezem..a tüdőm.
Nem azért nem bírtam ám, mert beteg vagyok vagy ilyesmi, csak simán városi kondim volt.
Már alakulok...

Most már egészen más miatt kapok a szívemhez.
Általában a gyerekeim miatt.
Adott egy nagy udvar, kerítés nélkül, 3 bátor, mozgékony, kíváncsi gyerekkel.
Akik, ha éppen nem a farakás tetején mászkálnak, akkor az udvaron utcán bicajoznak, keresztül-kasul. ( egy szerencséjük, hogy bicajjal a veteményesemen még nem tekertek át)
A frász kerülget már attól is, ha arra járkálnak.
Ma pl. a hetekkel ezelőtt kiültetett fűszernövényeimet kotorták ki.
Épp hogy beindul szerencsétlen metélőhagyma is, hát nem abból dagonyáztak ma délután??
B@..........
De .
Agyam eldobom..
Én melózok vele, öntözgetem, ezek a .... gyerekek.... pedig két lapáttal szétkenik a gyerekasztalon.
Apró kis hajtásokkal együtt.
Szentségeltem egy sort. Közben Apjukkal kapáltuk a botrányosan gyomos kertet.
Fél szemünk Nimin volt, másik meg a szúrós vackokon és a hagymákon. ( a répa kész..takarmányrépa is, krumpli is, borsó is, babok egy része is...de a hagyma nem látszik ki)
A paprikát és paradicsomot megpróbáljuk megmenteni.
Csináltunk egy kis elkerített részt, amibe kiültettük azt a pár nyomi palántát, amit idén sikerült összehozni, aztán beszórtuk szalmával. Ahogy nőnek kerül majd rá pár réteg még. A célunk, hogy elnyomjuk a gyamot. Jövőre másabb rendszerben, de ezt is továbbfejlesztjük.
Addig marad a kézi gyomirtózás,azaz a kapa! Legalább napszagú leszek. Azt szeretem :)
Vegyszert nem szeretnénk használni.
 Épp elég, hogy a kapálástól izomlázam van reggelre, nem akarok még a vegyszerektől is rosszul lenni.
Szóval haladtunk a kertben is, már amennyire időnk engedte, meg a gyerekek.
Nimi drágám , nem csípi, ha nem rá vigyázunk. Mindenfélét kitalál, hogy rá figyeljünk.
Ma is követem, mint tyúkanyó a kicsiket, mentünk megsimogatni a kint legelő Bekecskénket, halál nyugalommal állok mellette, míg simogat, majd a következő pillanatban már a kerticsapnál mosom a gyereket, mert egy laza mozdulattal felemelte a kecske farkát és kiszedte az ott lifegő kecskebogyót.

Szerintetek, milyen sűrűn vettem a levegőt?
És az Apjuk?
Pont ott álltunk, mind a ketten...
Szerintetek fogunk még "megnézheted a fogaimat Nimike! " játékot játszani??
Én egy darabig most biztos nem engedem a számban kotorni a gyereket!

Percekkel előtte kiabált a Lóri a telek másik feléből, amikor épp a ganékupacról húzta le Nimit, hogy:
Anya! a Niminél nyúlkaki van!

Az agyam bugyog.
Nem elég, hogy a fürjeknél segédkeznek...és összetapogatnak minden szart vackot.
Neeem.

És ez azóta tart, mióta kint vagyunk.
A szapora szívverés, gyors légzés, rosszullétek...
Mi lesz velem, ha terhes leszek?!

Még néhány ilyen pillanat és . ...hát nem is tudom.
Pedig nem vagyok ám paramami, csak a "kifelé menetes" dolgoktól hessegetem el a gyereket.
Engedem simogatni az állatokat, túrhatják a földet is meg ilyenek.
Tudjátok... de mindennek van határa.

Na!

Mutatok valami kézimunkát is, nehogy valaki rosszul legyen a történteket olvasva.



A tavaszi ajtódíszünket lecseréltem nyárira. Teljesen saját munka.
Nem nagy cucc, és maradék anyagból van, de én pont ilyennek szeretem.

Aztán megindultak bent is a munkálatok.
Bodzás üdítőt készítettem. Most is ázik egy adag.
A szörp is tervben van. Itt a falu szélén, ahol lakunk, van egy földes út az utcánk végében.
Félúton tele van hatalmas bodzatányérokkal.




A szörp tehát a következő projekt, számomra még ismeretlen terület.
Bár a túró is az volt.
Korábban már ugyan megpróbáltam egyszer, de nem jött össze. Most sikerrel jártam.
Nem kecsketejből. ( az nem sikerült. Most elraktam még egy adagot, abból is aludni, hátha ez összejön.)
Ez pedig, tehéntejből készült. Hamarosan talán sikerül ezt is házi tejből csinálni, találtunk egy forrást itt a környéken.
Addig marad a tehenészeti friss tej.
Mindenkinek ajánlom egy próbára, mert ugyan árban kicsivel többre jön ki, mint a bolti, de ízre meg sem közelíti azt.








A lényeg, hogy 5-10 liter tej alatt nem szabad nekiállni .
Főleg, ha ennyien vannak, mint mi.

Szeretek itt próbálkozni.
Apjuk is támogat. Nem vág fejbe, ha kiöntök a csapba pár liter tejet.
Vagy végigfolyatom a konyhapulton, tűzhelyen, páraelszívón!! a friss savót.
Segít szűrőt fogni, vagy gyerekeket őrizni, ha projekt van.
Vagy összeszorított szájjal viseli, ha valamit rendelek a netről vagy szerzek valamit, mondjuk állatot.

Nélküle nem menne.
Semmi sem.

( jajj tudom, hogy el fogja valamikor olvasni: imádlak ám! és tényleg nem menne, ha nem támogatnál vagy nem szólnál, hogy :
Te Betti, mit szólnál , ha azt mondanám, nőnek a gombáid!

Ő vette észre, hogy megjelentek a laskagombakezdemények az egy hónappal ezelőtt bekevert zsákon.
Remélem hamarosan , szüretelhetem.)

Szóval kössz Apjuk, csinálok is még csokis túrós gombócokat Neked!
<3

2016. május 12., csütörtök

Azt hittem jól haladunk

Na jól elkiabáltam tegnap ...
Azt hittem jól haladunk, de tévedtem!
Ma délelőtt fogászatra voltunk bejelentkezve. Lóri hátsó fogaival. Szóval nem ment oviba a két nagy.
Reggelre nem állítottam be a telefont, gondoltam minden nap 7 előtt felkel valamelyik, mostanában Ninike, így hát minek azzal vacakolni.
Nem pont ma reggel aludtak tovább???
Dehogynem.
Gyorsan adtam nekik reggelit, aztán nyomás ki az állatokhoz. Szakadt az eső.
Gumicsizmával a lábamon és apjuk Baseball sapijában mentem hátra. Gondoltam így legalább nem ázok szét, ha már úgy is sietni kell.
Ez a legveszélyesebb.
Szakadó esőben, gumicsizmában a sáros, csúszós földön.
Tehát csak óvatosan lépkedtem, nehogy elcsússszak a kecskekakin  egy pocsolyán. Bekecs a legelső kecskénk kezdi a sort. Gyors megfejtem, aztán visszadöcögtünk a karámba és levadásztam Kecsest is. Futtatott néhány kört velem az esőben, de megcsíptem a kis nyavalyást.  Szépen bevezettem, csak úgy óvatosan, mert ha ő megindul, akkor én repülök utána és igaz, hogy munkásfarmer van rajtam ilyenkor, de nem szerettem volna sáros lenni. ( így sem jutok a mosás végére szerintem soha)
Szépen feljött a fejőállásra, ahogy a nagykönyvben meg van írva, szépen elkezdtem a fejést, ahogyan tegnap mondtam és dicsérgettem.
Örültem a fejemnek, hogy majd hétvégén meglepődik az Uram.
Hát nem fog.
Megfordult és b@sszus leült.
Ennyi .
Kész. nem tudtam fejni.
Nem akart enni.
Leült és vége.
Gőzöm sincs hány kiló, de ő a legnagyobb a 3 közül és hát nem kicsi.
Nem bírtam mozdítani.
Kicsit odébb húztam a lábát és félig ülő helyzetben préseltem még ki egy kis tejet, a többit meghagytam ma a gidáknak.
Azt hittem jól haladunk, de nem. Megtorpant a jószág és bemakacsolta magát.
Holnap viszont ráfázik, mert nem sietek sehová!
De ma...
Késésben is voltam....
Mindig ez van. Valahogy érzik. Érzik  a gyerekek is. Tudják, ha időre megyünk, és akkor üt be a fene. Akkor kezd el bőgni valamelyik. Vagy akkor szivatnak az állatok. Tuti akkor szökik ki egy nyuszi. Akkor röpködnek el a fürjek. MA épp nem a fürjek, csak a kistyúkok. Kinőtték a helyüket ez már biztos, ugyanis egy pillanat alatt szöknek el. Pont, amikor menned kell, amikor késésben vagy.
Akkor nem kell a reggeli. Akkor kell újat csinálni. Akkor esik le minden. Akkor törsz el valamit.
Annyira jellemző!
Feladom.
Képtelen vagyok ennyi állattal és három kölökkel időben odaérni valahová is!
Lehetetlen!
Befejeztem.
Lesz, ami lesz én ezen többé nem vagyok hajlandó aggódni.
HA nem érünk oda, nem érünk oda.
Elég volt.
A Nimike is felöltöztetve, útra készen tojik be.
Végem.
Ez ellen nem tudok , mit tenni.
Bármikor is kelek fel, bármikor is kelünk útnak, ez van.
És úgy restellem, de tényleg nem fogok többé ezen vacakolni.
Ha egyszer időben elindulunk, akkor úgy is dugó van a városban, vagy felújítások.
De úgy sem indulunk el időben!

Negyed órát csúsztunk.
Azért csak sikerült bekerülni.

Jövő héten ugyanígy csütörtökön megyünk...hááát....nem sok szépet jósolok a napnak!

2016. május 11., szerda

Rohannak a napok


Zúzós hetünk volt
Az elmúlt héten Apjuk kezdte...beteg lett, benyelt valami vírust. 1-2 napos csak, de éppen akkor, amikor megérkeztek az új kecskék és megkezdtük az új anyakecske fejését.
Azt a kecskét, amelyikkel együtt vannak a kicsinyei, nem lehet fejni, mert a kicsik kiszívják a tejet.
Adott volt tehát a feladat, csinálni kellett egy kecskeovit, ahová bezárhatjuk a két új kislányt. Apjuk közben fürjketrecet épített, a legújabb csapatnak...majd lebetegedett a gidaovi kiötlésekor.
Szerencsére nem tartott sokáig, így hamarosan az ovinak is nekiállhatott.  A terv az volt, hogy éjjelre bezárjuk a két kicsit és Kecsest reggel megfejjük. Ezután kiengedjük a lányait, este pedig nem fejünk, így napközben és este övék a tej, reggel pedig a miénk.
A gond ott kezdődött, hogy a három új kecskét nem lehet megfogni.
Legalábbis nem egyszerűen.
Este szépen leraktuk a gyerekeket, Apjuk elvégzett, aztán közös erővel, sokszori próbálkozásra betereltük az oviba a kicsiket. ( másodjára sikerült is bababiztossá tenni az ovit, így már nem lógtak ki.)
Kecses kecskénket is csak csellel lehet elfogni, és némi kergetés árán...ami hol 5 hol pedig 25 percig tart.
Szóval estére beraktuk a kicsiket, mi pedig reménykedve vártuk a reggelt, hogy bent is maradtak és miénk a tej.
Így volt :)
Reggel a szarvánál fogva húztuk ki fejni, szintén ketten.
A fél falu rajtunk röhög, ha lát. Betanulók vagyunk. Mi is és a kecske is. Így hát szintén ketten küzdöttünk hétvégén a reggeli fejéssel, vagyis csak a kivontatással, mert a fejőben már minden úgy ment, ahogyan a nagykönyvek írják.
Attól pedig eltekinthetünk, hogy szarvánál fogva kell kivonszolni, mert bő másfél litert kapunk tőle reggel. (Így már napi 3 liter tejünk van...ismét tejdesszertes dömping van itthon)
Szóval teltek a napok, eljött a vasárnap és én is kidőltem . Persze csak szigorúan egy éjjelre, mert mint tudjuk egy szülő nem dőlhet le hetekre.
Vasárnap éjjel nem sokat aludtam, és végig azon rettegtem, hogyan kelek fel hétfő reggel és indítom el a gyerekeket, majd hogyan fejem meg teljesen egyedül Kecsest, a betanulóst.
Heteknek tűntek a vasárnap éjjeli órák...de reggelre valahogy megkegyelmezett az ég, és egész jól festettem már.
Elvittem a gyerekeket, és összeszedtem magam, kivonszoltam Kecsest és megfejtem őt is, meg Bekecskét is.
Ma szerda van.
Már nem kergetek.
Már csalogatom.
Már a kezemből eszik.
Már nem rángat.
Már több tejet is ad.
Már megismeri a fejőállást.
Szombaton Apjuk feji meg reggel, addigra szeretnék nagy meglepetést neki és megtanítani Kecsesnek, hogyan kell a karámból átmenni a fejőbe, anélkül, hogy a szarvánál fogva vonszol bennünket, vagy mi őt..
Szerintem jól haladunk :)
Ha így megy tovább, akkor jövő héten bekerülnek Füli gidái is az oviba.,..persze csak éjjelre...aztán akkor 3 fejősünk lesz reggel...
Újabb betanítós kecskével, ugyanis Fülit sem fejték még soha. :D :D 

Ő Füli, bár nem mi adtuk a nevét, teljesen megértjük, miért kapta.





Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, közben 240-en lettek a fürjek és Nimike is benáthásodott.
Így hát adott, egy nyűgös ---bocs---extra nyűgös gyerek, egy betanulós fejőskecske, és dupla annyi fürj, mint eddig. (megjegyzem a kis dagadék új fürjek édi új fürjek is betanulósak. Egyik sem tudja, mi vár rá, ha nyílik az ajtó, így hát a kis dögök cukikák, röpködnek kifelé, ha kell, ha nem.
Még csak szerda van.
Most mit mondhatnék? ??! Szerintem hétvégére megint lesz valami esemény, mert nálunk ez így szokott lenni. Gondolom addigra majd a csirkékkel lesz valami, sőt biztos, mert kezdik kinőni a helyüket.
Meg a második csapat nyuszi, vagyis 2 csapat van, akik egyidősek. Na nekik is költözés lesz, át a növendékekhez, mert már harmadjára szökik meg valamelyik. És kicsit frusztrál, hogy a fél életemet nyúlkereséssel töltöm, (a másik felét azzal, hogy a lányom, melyik ruhát vegye fel reggel, mert hát kérem szépen, 6 évesen nem mindegy, hogy melyiket...)



Eközben elvetődött az uborka és a bab is.
Épp ültetés közben gondoltam rá, Apám mindig azt mondta:
Tanulj sokat, ne legyél gumicsizmás paraszt!
Tanultam. Lediplomáztam.
Mégis gumicsizmában túrom a földet és vetem a babot.
És hogy őszinte legyek, ha újra tanulnék, ami most a gyerekek mellett kizárt, akkor egész biztosan valami mezőgazdasági irányba mennék tovább...valami olyasmit tanulnék inkább, amit a mindennapokban felhasználhatok.
Mert kezdem azt látni, hogy míg régen ez magától ment mindenkinek, ma bizony keményen diplomásnak kell lenni, ha valaki a generációmból kertet rendez és állatokat tart.
Mennyi mindent kellene eltanulnunk, ellesnünk az őseinkől.
Mennyivel könnyebben menne, ha a zsigereinkben lenne a vetés, és palántanevelés.
Lassan már nem lesz, kitől tanulni.
Lassan már eltűnik az a generáció, akik még tudták, hogy fagyosszentek előtt nem ültetünk ki semmit...
Mehetünk majd tanulni, hogy gumicsizmás parasztok lehessünk!
Nem kell magyaráznom a különbséget! Tanulni kell azért, hogy értsünk hozzá, mert ez édes kevés, amit tudunk.


Bár olyan tapasztalatokat gyűjthetnék és adhatnék majd tovább, hogy ezzel már a mi gyerekeinknek ne kelljen szenvedni!
Megtanulok amit bírok, s átadom, ha igénylik majd!
Becs szó!
Addig meg ott játszanak mellettünk, még akkor is, ha így lassabban megy minden, hátha a D-vitamin mellett, mást is magukba szívnak sátrazás közben :)







2016. május 3., kedd

Konditerem



Mikor már azt hinném, hogy eluralkodhat rajtam a tavaszi fáradtság...punnyadás, veszünk egy kecskét és kész vége a tavaszi erőtlenségnek.
Eddig sem volt pite egy napom...
Reggel ugye indulok a 3 gyerekkel...az felér egy rövidke aerob edzéssel, mert a végére izzadok, mint egyszeri lány a Rékatornán.
Aztán jön a reggeli szokásos menet, ami minden héten bővül valamivel.
Eddig csak olyan lightos volt, 50 nyuszi etetés, 40 csibe...csomó fürj...
Itatás...
A kiszökött állatok összeszedése...
Gallyak szedése a kecskéknek..
Fejés...
De most
Most megjött a nagyágyú.
A súlyzós szépség.
KECSES az új anyakecskénk.
Már tegnap este kezdtük. Ketten fogtuk. Kihúztuk a fejőbe. Kicsit loptunk a tejből.
Gondoltam minden nap jobb lesz majd.
Reggel bemegyek hozzá.
Egyedül.
Kergettem fel alá, már a fél szomszédság rajtam röhöghetett, mire a szarvánál fogva kivittem.
Majd egyszer fotózom, mellém rakva mekkora.
Ő a legnagyobb.
Apjuk szerint valami démoni nevet kellett volna adni neki, de engem nem fejelt még le, szóval látom benne a szépséget és a reményt.
Szarvánál fogva tehát behúztam a fejőbe.
Nem fejtem. Csak etetni próbáltam.
Ez már önmagában is kemény mutatvány volt, de a kis vacak lánya kiszökött utána így már ketten nyávogtak a fejőben.
Nekilátott kint a harmadik is, több se kellett az anyjuknak, a szarvánál fogva húzott vissza az udvarra.
Büszke vagyok hogy nem engedtem el, bár volt egy két pillanat, amikor nem tudtam eldönteni, repülök vagy sem...
Visszarepültünk -maradjunk ennyiben-a karámba. Betuszkoltam a többit is, akik közben lógni próbáltak,majd diadalittasan-örülve hogy nem múltam ki-elvánszorogtam a fürjekhez.
Itt a szokásos 1-2 fürj helyett ma 5 db repült ki az etetés során, tehát ezt is hozzátehetjük a mai fitnesstevékenységeimhez.
Összeszedtem a nyavalyásokat és csak reménykedtem, hogy a nyulakat ma nem kell vadászni.
Nem kellett. Csak egy pottyant ki etetés alatt, de azt hamar visszalendítettem a helyére.
Mindig szivatnak.
Főleg amikor sietek.
Vagy lepiszkolnak....vagy lefröcsögtetnek vízzel..vagy szalmás lesz a hajam...vagy fűrészporos a gatyám vagy sz@ros a cipőm.
Mindig szivatnak.
De legjobban most Kecses.
Eszem a pofáját.
Ma este már ketten sikeresen bevittük...vontattuk.
Holnap reggel is ketten leszünk rá.
Szerintem vágok egy szép mogyoróvesszőt, kimívezem valami írással és hess a valagára, ha nem érti meg a szép magyar szót...
Vagy viszem Ninukát, neki úgy is a tenyeréből eszik minden állatunk!



2016. május 2., hétfő

Neveket keresünk!

Pontosabban három nevet...nekik.
Anya és két lánya.
Az egész úgy kezdődött, hogy Füli későn ellett meg ráadásul 2 fia született, így eldöntöttük, hogy kell még egy anyakecske nekünk, hogy összesen 3fejős legyen majd tavasszal. Mert annyinak már van bőven teje, amiből sajtra is futja majd.
A minap írtam is éppen, hogy kell majd keresnünk egy eladó kislány kecsót, csak nem tudtam kivel etessem a lóheréket, hogy találjunk egyet. Erre a Facen jön velem szembe egy hirdetés 3 lány két fiú kecskéről, itt a közelben.
Rákérdeztem, s megbeszéltük, hogy a héten felhívom őket, ha még meglesz valamelyik, akkor megnéznénk.
Holnap készültem a városba cipő kell Lórinak az anyák napi ünnepségre.
Ma mindenki hazaért, s esett az eső.gondoltam bedagasztok egy kis( 1 kg lisztből!!)  fahéjas csigát lesz nasi délután.
Aztán , mint lenni szokott, esőben az ember agya jár.... nem a keze, mivel kimenni nem tud.
Arra jutottam, hogy: ma megyek be cipőt venni Lórival, s erre apjuk mondja, akkor bejön velem, s menjünk kecskét nézni is.

Mikor kell kecskét venni?
Amikor jól esik...

Szakadó eső, 3kipihent gyerek, irány a város, majd a kecskés.
( a kiló csiga itthon kelt a hidegben)

Szerintem ilyen gyorsan még nem vettem gyerekcipőt.

Rohantunk Szolnokra a kecskét megnézni.
Ott gyors helyzetfelmérés, melyik kecske kinek a kicsinye...melyik ,milyen...
Mintha sokat értenénk hozzá!
Kikapták a két kislányt, felemelték, s szegényeim olyan sírásba kezdtek, hogy még Ninukánk is csatlakozott hozzájuk.
Na jó, akkor hamar kitaláltuk,hogy nem szedjük szét a testvéreket.
A két kicsi sírására az anyjuk is a bejárathoz sietett, így jött velünk ő is.

Talán még nem vagyunk elkésve és még fogjuk tudni fejni.
Ha nem akkor tavasszal őt is.
3 kecskével tértünk haza.
Most újra feltűrtük a pulcsik ujját, mert hogy szarvas kecskékről van szó. Az eddigiek suták, vagyis szarvatlanok.
Legfőbb feladatunk őket beilleszteni, s kezes bárányokká szelidíteni, a gyerekek kedvére.
Holnap lesz kecskeválasztás, vagyis választanak a gyerekek maguknak és nevet is adnak nekik.
Örömmel fogadok cuki kecskeneveket, hátha a SZŐRGOMBÓCRÓL ...
Hogy fog kinézni, ha reggel süvítek majd fejéskor, SZŐŐRGOMBÓÓC gyere a fejőbe!??
Találnom kell Lórinak valami jó nevet, hátha tudok rá hatni, és talál más nevet a leendő kecskéjének.

A gépünk bedöglött, csak telóról pötyögök...
A 4 tepsi csiga kisült végre, amit itthon hagytunk kelni...
Apjuk beért az állatoktól...
Így én búcsúzom....azt pedig majd elmesélem máskor hogyan szedtük le az utánfutóról a kecskéket!!