2016. április 26., kedd

Állomány

A családunk már jól tudja, hogy nálam minden napos az, hogy négylevelű lóherét találok. Mar Füli kecskénk ellése előtt is lóhere dömping volt nálunk. Olyannyira, hogy ha találtam egyet, akkor megetettem a kecskével, hátha már szerencsét hoz neki és megellik végre.
Miután már a kecskék is elfordultak a sok négylevelű lóherétől, ezek után a nyulat tömtem vele. Találtam, mentem a nyúlhoz és beadagoltam neki.
A minap a takarmányos helyiség ablakában hagytam egyet Apjuknak, hátha észreveszi.
Már csak nagyokat mosolyog, amikor találok egyet. (vagyis szerintem a sárga irigység eszi meg.)
Pedig, ha jól belegondolunk az én szerencsém az övé is, nem?
Ha velem valami jó történik, akkor az Neki(k) is jó, és fordítva is.
Így hát én csak szedem tovább lelkesen, s amikor már kinevet a családom, megkapják az állatok.
Meg is jön a hatása, meg is ellett Füli is, meg a kis Pufi szürke nyulunk is.
Jelenleg van tehát két anyakecske, két kisgida.
Van 2 bak nyúl.
Van 8 anyanúl
Van 5 nagyobb, 7 kisebb, 8 annál kisebb, 7 annál kisebb és fene tudja mennyi annál kisebb nyuszika is. És a többi anyanyúl is éppen szerelembe esett vagy folyamatosan esnek :) :)
Van 20 húscsibénk.
Van 24 tojócsibe, szeptembertől fognak tojni.
Van egy kakasunk ami még a mamáéknál vendégeskedik.
És megjöttek az új fürjek. vagyis a fele, mert egy hét múlva jön még 50, vagy 70 db.
Úgy kb. azzal együtt 230-an lesznek és elkezdem a keltetést is, ha kikerülnek a csibék a melegítő inkubátorból.
Mivel az új fürjeknek kellett a hely, a kecskéket végleg kipateroltuk, amolyan rideg tartásban lesznek. Persze van egy tök nagy istálló, be tudnak vackolni ( a kis gané Puszedli már be is szorult a szénához, vagyis bement és nem jött ki, hanem ott lefeküdt és bevackolt.)
Szóval  kikerültek a kecskék és berendeztük a fürjházat.
Ez a legújabb ketrec, ebből van még 3 db. tele vannak. Ez is megtelt, és készül a következő, meg azon kívül lesz még egy és beteltünk.
A ketrecet is, mint itthon szinte minden ilyesmit, Apjuk készítette!
Jajj lassan teljesen kész a hinta is, majd arról is készítek képeket...addig itt a fürjes Hőstermelőm! 



Szerintem velük most nem fogok lóherét etetni, mert éppen hogy elegen vannak mára. :)
Beszereltük az új itatókat, ez megkönnyíti a rendezésüket, ennek külön örülök, mert reggelente már túl sok volt az itatás. Főleg, hogy lassan már két kecskét kell fejnem...
Tervben van még egy anyakecske beszerzése, meglátjuk, sikerül-e ...azt nem tudom, ahhoz hogy sikerüljön, kivel etessem meg a lóheréimet :)
Segítségem a kecskézésben is akad, bár a kiskecsók nem biztos, hogy jó néven veszik...
Bár úgy vagyok vele, ennyit ki kell bírni nekik a sok szeretetért cserébe!
Nem?










A kisebbik gyerekünket a napokban kizártuk a kecskék helyéről, mert túlszereti. A legjobban a farkukat :)
Attól tartok Nimit már nem bírják ki, így Ő kiszorul most egy időre a karámon kívülre, bár ott is csak a galibát okozza. Lehet, hogy inkább bezárnom kellene valahová, ahol mondjuk nincs állat.
A minap például a macskáknak -mert hogy nekünk nincs, de a szomszédnak van- kirakott tejet....aludttejet...savanyú tejet, vagy nevezzük bárminek, olyan könnyedséggel nyalta le az ujjairól, mintha csak neki szántuk volna.  S így van a kecske és nyúlbogyóval is. Nem néz semmit, nem kímél senkit, csak megy, mint a tank és nevet vagy sír felváltva.
Mert jelenleg  Ő most nekünk a kis Dudánk, Nutellánk, Ninikénk, Nünükénk, ....aki után mindenki rohan....
A legkisebb a három közül...











Szerintem nem is kérdés, miért találok én ennyi négylevelű lóherét :)
Kell ennél nagyobb szerencse, mint Ők....Itt minden és mindenki....
( najótitkonmégegyszerencsénreménykedek)

2016. április 22., péntek

Ui:

A tegnapi bejegyzés margójára:

Ennyit a pizsiben többé nem rohangálok ígéretemről....
Naná hogy reggel 6-kor az első utam az ikrekhez vezetett. Mondom én, hogy lett megint két gyerekem!

Csokoládé és Puszedli

Ha valaki még nem jött rá a címből, ez lett a nevük az ikreknek!
Az egész úgy kezdődött, hogy vettünk egy kecskét, néhány héttel azután, hogy falura jöttünk. Pontosan nem tudom, de fel van írva.Ő Bekecske, azaz Beki, a fehér.
 Aztán rájöttünk, hogy kell neki egy barátosné. Hamar hozzánk került a kis barna, Füli. Vemhesen.
Úgy mondták, hogy március 15. körül várható a kiskecske.
Nagy izgalommal már március első hetében kijárkáltunk megnézni, rendben van -e.
Egy  héttel utána már gyanús volt, hogy még mindig nincs kecske. Kiderült, hogy el van számolva a dátum....
Na innentől aztán bármikor lehet kicsi, így hát még izgatottabban vártuk, figyeltük.
Április 22-t írunk.
Tegnap délután nagyon kis mekegős volt a mindig csendes Fülike. ( Csak akkor mekeg, ha beviszem a másikat fejni.) Szóval járkált, eszegetett, teljesen normálisan, csak közben csendesen egyet egyet mekegett.
NA mondom az Uramnak, lehet ma lesz a napja. Figyelgettük, változik-e a hasa, tőgye...minden mása, de ezen a mekegésen kívül nem nagyon volt más "tünet".
Lefeküdtünk aludni.
Március hónapot úgy töltöttem, hogy pizsiben járkáltam megnézni, történt-e változás. Na ezt már nagyon meguntam, így már csak felöltözve a reggeli után kukkantottam ki hozzá az elmúlt napokban.
Ma reggel is, mondom na még kinézek, aztán irány az ovi.
Erre nem ott ücsörgött a kis tarka.
Megyek beljebb a karámba, ott pedig egy másikat nyalogatott éppen a friss anyuka!
Igen, Füli már anyuka lett. Kétszeresen.
Nem is akármilyen.
Ha közeledünk a kicsik felé, feláll, mekeg és teret ad...viszont kis idő elteltével már közelebb jön és hangosodó mekegéssel jelzi, hogy elég volt.
Menjenek ki az újszülött szobáról még a gazdák is, mert ott van Ő a kicsinyeinek.
És tényleg. Nincs nekünk ott tennivalónk. Megszülettek nélkülünk is, ahogyan rendje van a természetben.
Hagyjuk őket enni,tisztogatni, hiszen mi úgy sem tudjuk olyan jól csinálni, ahogy az anyja.

Az egyik gida- mert hogy fiúk mindketten és azt hívjuk gidának, a lányokat pedig gödölyének-szóval a sötétbarna a Csoki, aki nem nagyon akar szopizni. (érte azért még drukkoljatok ám, hogy megmaradjon)
A másik pedig a kis Puszedli. Hát nem tök olyanok, mint egy csoki és egy mézespuszedli?
A két nagyobbik gyermekünk, már választott is magának saját kiskecskét, pátyolgatják ezerrel, mindenki a magáét, bár néha kap egy puszit a másiké is :)
Délelőtt már elújságoltam a fél falunak,a szomszédoknak, hogy megszülettek. Délután pedig átjöttek néhányan megcsodálni őket.
Annyira picikék, annyira kis puhák, olyan nagyon helyes fejük van!
Imádom mindegyiket!
És a másik két nagyobbikat is!
Ha egyszer már nem lesznek kecskéink, ....én akkor is veszek egyet ....

Csináltunk pár képet ( szerintem Erzsébet királynő 90. szülinapjára nem készült ilyen jó beállítás), elrakjuk emlékbe, remélem jövő tavasszal újra ilyen élményben lehet részünk, addig pedig kiélvezzük, míg nálunk vannak!
(Aztán elcseréljük egy anyakecskére, vagy megesszük)




Jól megpaskolták Őt is, ne legyen féltékeny :D



 Beki, mi a bánatot néz??
 




2016. április 21., csütörtök

Ott folytatom, ahol abbahagytam...

Nem mutatkozom be, mert akik ide találnak, úgy is ismernek. Később az újonnan jövők pedig majd megismernek.

Inkább folytatom..
ott tartottam, hogy ma felkeltem.
Minden ment a szokásos módján, a reggeli őrületet is beleértve, mert nálunk az van. Egyedül indítom a két nagyot a kicsivel. Az általános reggeli kiakadások okai pedig:
1. az este kiválasztott ruha nem jó
2. nem akar felkelni
3. nem akar gyalogolni
4. lassan eszik
5. nincs bekötve a haja
6. szoros a gatya
7. bő a gatya...
8. bármi, ami lassítja az indulás folyamatát.
Ezek közül bármelyik, bármilyen párosításban, bármelyik gyereknél előjöhet.
Szerintem mi még soha nem értünk oda 8 előtt az oviba. Rettentő ciki, de ez van.
Szeptemberben pedig suli lesz :/
Szóval letelt a szokásos reggeli fergeteg és hazaérünk a Ninivel, az állatok is elrendezve, mondom neki : Gyere Ninike kicserélem a pelust és megyünk az udvarra.
Na itt már szerintem csak annyit hallott, hogy kiveszem a pelust és elszakadt a cérna....
Úgy pofán vágott a kisautóval, amivel éppen játszott, hogy felrepedt a szám.
Hogy a bánatban fogok most csücsörítős szelfit feltenni  a Face-re???
Pedig komolyan mondom, pont ma akartam :D :D
El lett szúrva a csücsörítésem, most egy hétre...vérzett is a szám.
 (talán ez az első szelfim ...de nem biztos...de talán meg tudom számolni egy kezemen, hányadik.
Ott azt kis-nagy sebet kell nézni ám!)


Szerintem ez a gyerek a legTANKabb  a három közül, pedig aki Lórit ismeri....
Miután Nimitank beverte a számat, kimentünk az udvarra. Lábat lógattunk, mert ahogy említettem itt azt is lehet ám! Nem úgy, mint a városban. És ezt ma is megtapasztaltam.
Bementünk a belvárosba, Apjuk fürjtojásozott, mi játszótereztünk. Ilyenkor tök jó, mert találkozunk kb. ezer ismerőssel és jó egyet beszélgetni....vagyis jó lenne ha tudnánk, de nem tudunk, mert a gyerekek, főleg a legkisebb nem hagy.
Kavicsot gyűjt mások babakocsijába pakolja, krétát lop, és krétát enne, leszedi és elveszi a másik gyerek itatóját, cumiját, bemászik a tujasor mögé, a ping-pong asztal alá, a toi -toi wc mögé...
Mennyivel könnyebb itt nálunk!!
Csak kimegyünk és mennek...ameddig akarnak...ameddig bírjuk szusszal.
Van itt víz, erdő, nádas, mező, szántó, legelő, kavicsos, fasoros, még focipálya is, na meg a szomszédoknál: malacok, marhák, őzek, szarvas, szamarak, libák....
De legjobban a "szembeszomszédokat" szeretem: Kinézek az ablakon és nincs ház...nincs ott senki...
Próbáltam lefotózni, de nem adja vissza a panorámakép sem...
Egyszerűen imádom. Apjuk a fenti három háló közül azt választotta, amelyikből erre a képre látunk..
Nem bántuk meg.
Sőt a holnapot kifejezetten szeretem, mert holnap telihold, ilyenkor nem sötétítek be estére, és pont bevilágít hozzánk!
Míg a holdtöltét mi csodálhatjuk, a napkeltét Csenge majd, az ő szobájából...
a napnyugtákat pedig a fiúk szobájából nézhetik.
Vaaagy kintről mindenki... öntözés közben :)
Kihagytam valamit? :)
Jah igen, egy valamiért mégis érdemes volt bemenni: nyaltak egy fagyit a srácok!
Nálunk még nem tudom, hol lehet kapni, de ki kell derítenem sürgősen!
Vagy venni egy frankó  mini fagyigépet! :)