2016. április 22., péntek

Csokoládé és Puszedli

Ha valaki még nem jött rá a címből, ez lett a nevük az ikreknek!
Az egész úgy kezdődött, hogy vettünk egy kecskét, néhány héttel azután, hogy falura jöttünk. Pontosan nem tudom, de fel van írva.Ő Bekecske, azaz Beki, a fehér.
 Aztán rájöttünk, hogy kell neki egy barátosné. Hamar hozzánk került a kis barna, Füli. Vemhesen.
Úgy mondták, hogy március 15. körül várható a kiskecske.
Nagy izgalommal már március első hetében kijárkáltunk megnézni, rendben van -e.
Egy  héttel utána már gyanús volt, hogy még mindig nincs kecske. Kiderült, hogy el van számolva a dátum....
Na innentől aztán bármikor lehet kicsi, így hát még izgatottabban vártuk, figyeltük.
Április 22-t írunk.
Tegnap délután nagyon kis mekegős volt a mindig csendes Fülike. ( Csak akkor mekeg, ha beviszem a másikat fejni.) Szóval járkált, eszegetett, teljesen normálisan, csak közben csendesen egyet egyet mekegett.
NA mondom az Uramnak, lehet ma lesz a napja. Figyelgettük, változik-e a hasa, tőgye...minden mása, de ezen a mekegésen kívül nem nagyon volt más "tünet".
Lefeküdtünk aludni.
Március hónapot úgy töltöttem, hogy pizsiben járkáltam megnézni, történt-e változás. Na ezt már nagyon meguntam, így már csak felöltözve a reggeli után kukkantottam ki hozzá az elmúlt napokban.
Ma reggel is, mondom na még kinézek, aztán irány az ovi.
Erre nem ott ücsörgött a kis tarka.
Megyek beljebb a karámba, ott pedig egy másikat nyalogatott éppen a friss anyuka!
Igen, Füli már anyuka lett. Kétszeresen.
Nem is akármilyen.
Ha közeledünk a kicsik felé, feláll, mekeg és teret ad...viszont kis idő elteltével már közelebb jön és hangosodó mekegéssel jelzi, hogy elég volt.
Menjenek ki az újszülött szobáról még a gazdák is, mert ott van Ő a kicsinyeinek.
És tényleg. Nincs nekünk ott tennivalónk. Megszülettek nélkülünk is, ahogyan rendje van a természetben.
Hagyjuk őket enni,tisztogatni, hiszen mi úgy sem tudjuk olyan jól csinálni, ahogy az anyja.

Az egyik gida- mert hogy fiúk mindketten és azt hívjuk gidának, a lányokat pedig gödölyének-szóval a sötétbarna a Csoki, aki nem nagyon akar szopizni. (érte azért még drukkoljatok ám, hogy megmaradjon)
A másik pedig a kis Puszedli. Hát nem tök olyanok, mint egy csoki és egy mézespuszedli?
A két nagyobbik gyermekünk, már választott is magának saját kiskecskét, pátyolgatják ezerrel, mindenki a magáét, bár néha kap egy puszit a másiké is :)
Délelőtt már elújságoltam a fél falunak,a szomszédoknak, hogy megszülettek. Délután pedig átjöttek néhányan megcsodálni őket.
Annyira picikék, annyira kis puhák, olyan nagyon helyes fejük van!
Imádom mindegyiket!
És a másik két nagyobbikat is!
Ha egyszer már nem lesznek kecskéink, ....én akkor is veszek egyet ....

Csináltunk pár képet ( szerintem Erzsébet királynő 90. szülinapjára nem készült ilyen jó beállítás), elrakjuk emlékbe, remélem jövő tavasszal újra ilyen élményben lehet részünk, addig pedig kiélvezzük, míg nálunk vannak!
(Aztán elcseréljük egy anyakecskére, vagy megesszük)




Jól megpaskolták Őt is, ne legyen féltékeny :D



 Beki, mi a bánatot néz??
 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése