2016. június 7., kedd

Koszosan, fáradtan, tüsszögősen...






Ma is hasonlóan indult a napom, mint máskor.
Bár korábban kellett menni az oviba, így már 7-kor ott voltunk. Színházba ment a csapat.
A szokásos fél 9 helyett, már fél 8-kor itthon voltunk Nimikémmel. Be is lendültünk gyorsan, elindítottunk egy mosást :D
Többre ilyen korán nem futotta.
9 helyett, ma fél 9-kor kezdtem a szokásos reggeli körömet. Etetés, fejés....nálunk ilyenkor megy, így állítottuk be, így megoldható a gyerekek mellett. AZ állatok alkalmazkodtak hozzánk.
Ilyenkor már mekegve várnak a fejésre... A gidaoviba bezárt kicsik, pedig az anyjukat várják fejés után.
Igen ám, de a napokban kaptunk egy újabb adag állatot.
SZÚNYOGOKAT!
Iszonyatosan sokat!
Fotóm nincs róla, hogy mennyi, mert még most is a döbbenet hatalma alatt állunk.
Soha ennyit még nem láttunk.
Invázió
Itt a Szigetközben, az árasztás után.
Ujjnyi vastagon telepedtek le a fürjházban és a kecskék istállójában is, pedig az nyitott istálló!
 Az első reggelen nem bírtam a fejőben fejni....
Kivonszoltam az állványt az udvarra és kint fejtem, bár ott is elviselhetetlenül sok a szúnyog.
Ez volt szombat reggel.
Apjuk piacon volt, így kivételesen enyém volt a reggeli kör hétvégén is.
NYomorult állataink is alig bírták.
Szerencsére hozott az Uram valami bio szert, amivel lefújtuk a falakat, kisebb nagyobb sikerrel.
A képen már a második kör lefújásából maradt vissza az ablakban....a fürjházban...




A képen a töredéke van annak, ami itt volt nálunk hétvégén, de aki szigetközi, az tudja, miről beszélek.
Mindegy is, valahogy túljutottunk az első döbbeneten, így most hála nekik, reggel hosszú farmer, pulcsi, sapka, citromillat, így indulok fejni.
Mikor kilépek az ajtón, már ott szakad rólam a víz. Végig folyik a hátamon, érzem.
Ma is így volt. Szuper szép idő  reggel.
Rajtam meg hosszú felszerelés, bár így is megúsztam, mert szombaton kabátban, kapucniban mertem csak kimenni.
Szokásos tele zsebbel mentem, persze nem pénz volt nálam, hanem egy csomag zsepi, ugyanis szénanátha kerülget reggelente.
Gondolom már látjátok a ruhámat, miért?!






 Széna, szalma mindenhol, mindenemen, virágzik minden, nő a gaz....
Alapjáraton is kesztyűben rendezem   a fürjeket. Ne kérdezzétek, miért? Így szeretem, így szoktam meg, nem lesz dzsuvás a kezem...
Tavasztól ez úgy néz ki, hogy egy fürjketrecet megetetek , vagyis egy adag fürjet, majd kesztyűt levesz, orrot fúj, kesztyű vissza.

Majd megetetek még egy ketrecet, kesztyű levesz, orrfújás, kint levegővétel, szúnyog csapkod, kesztyű vissza.
Majd így megy tovább pontosan 5*3 db ketrecen keresztül.
A végére a tököm tele a kesztyűvel, az orrfolyással, leveszem a kesztyűt és megmosom a fejem a kerti csapnál.
Aztán visszamegyek a nyulakhoz és a tyúkokhoz és eljátszom ugyanezt a műsort.
Közben néha benézek Nimihez az ablakon!
Közben néha megállok egy korty vízre, mert különben kihalok (ahogyan Lóri mondaná)

Örvendek, amikor nincs frissen kaszált fű, és még szénáért is el kell baktatnom a kecskékhez, hogy a nyulaknak legyen kaja.
Ilyenkor megtömök egy zsákot szénával és átcipelem a nyuszikáknak. Ez a folyamat, extra tüsszögéssel és orrfolyással jár.

Mindegy csak szúnyog ne lenne, az orrfolyást már megszoktam, egyébként is, nem nyavalygunk tovább....

jah, de !
Hogy a bánat essen a szúnyogokba bele!
MIután végeztem mindennel, bementem Nimihez!
Ma külön örült nekem, mert rózsaszín tejet fejtem.
Ezt valahogy nálunk mindenki szereti! Mondtam én, hogy az eper telepítésénél lelopott töveknek meg lesz még a gyümölcse.
Tudjátok, amikor a kecske kitépte a frissen ültetett epreket!

(Kaptunk egy nagy adag epret és egy részéből turmix lett. ennyi a titka a színes tejnek)
A bödön pedig csak 2 literes, reggel 4 literesbe fejek....
csak mióta ennyi a szúnyog kevés a tejünk, nem bírom a fejést, inkább kizavarom a gidákat, végezzék el ők :)
Csak annyit fejek, amennyit muszáj!

Eperturmix nélkül végül is max. 2 napig bírjuk csak.



 


Bejöttem tehát Nimihez. Tízóraiztunk, beraktunk megint egy mosást, és lefújtuk magunkat citromillattal, aztán kibátorkodtunk az udvarra, mert bár nekem a hócipőm is tele van a kintléttel ilyenkor, de a gyereket ki kell vinni déli alvás előtt.
Kimentünk beszereztünk megint pár csípést, és néhány szem borsót.
Folytattam a tegnap elkezdett gyomlálást a virágoknál.  Kisebb nagyobb sikerekkel.
A fiam nem túl nagy segítség. Valahogy nem támogat: a gyere vidd el a ganéra játékomban!
A vidd el a kecskéknek játékba még belemegy szerencsére! 
Így nyerek pár percet, kigazolok gyors pár sort.

Aztán, amikor Nimi végleg kimerül- ez alatt értsd.: fekszik a földön és ordít, akkor bevonulunk.
Lerakom aludni. Kb. fél 12 körül. Ma korán keltünk így, 11 után már nagyon fáradt volt.
Kb. fél délben el is aludt. 
Beraktam egy mosogatást, és gumicsizmába bújtam, kimentem megint...
Hogy mi a bánatnak?
Hát folytatni a gyomlálást a kertben. 
tettem-vettem, aztán mikor már égett a fejem a szúnyogoktól és a naptól, mert itt Püskin nem félnek a naptól sem a rohadékok szúnyogok, bementem. 
Fél 2 volt.
Addigra már rég az ebédet kellett volna csinálnom, mert 3-ra  itt a  ház ura.
Kicsit elidőztem kint, most este már látom a nyomát a vállamon. Csinos kis kör alakú pirulás van rajtam, pont ott, ahol a hátam kilóg a blúzom alól.
Legközelebb bikiniben kapálok.

Lemostam a fejemet, vettem két levegőt és nekiálltam az ebédnek.
Beraktam még egy mosogatást, kirántottam a húst ( saját csibéből ), csináltam rizst, szedtem salit, csináltam egy epres desszertet.



 

Aztán már itthon is voltak. Apránként. Előbb apjuk hazajött.
Felkelt Nimi is fél 4-kor. Utána visszament Feri a gyerekekért. Ők is hazaértek.
Adtam nekik enni, Apjuk elment a két nagyobikkal tápért, mi pedig mi mást csinálhattunk volna Nimivel, amikor már ébredés után hozza a szandit és jelzi ,hogy KI!!
Igen, megint kimentünk.
A délutáni program ültetés volt, elraktam a maradék palántákat, meg azokat is, amiket a szomszédtól kaptunk. 
Megöntöztem, a nagyok segítettek, apjuk kaszált szemben , kecskét legeltetett, közben Nimi hátráltatott mindenkit.

7 körül fújtam takarodót , szerintem, ha tovább maradunk, kihalunk. mindannyian.
Ilyenkor én bejövök a gyerekekkel, Apjuk marad az állatokat rendezni és fejni.
Bent fürdetés, majd vacsora.
Nem is tudom, hánykor dőltek ki, én megvárom a párom, addig pötyögök, hogy el ne aludjak....

.....
......
.....jó éjt!



Miattuk vagyok olyan szalmás és tüsszögős és koszos és csípéses minden nap <3 :) 
 
Szépek ugye?


A képet Apjuk lőtte!







1 megjegyzés: